Még csak azt szeretném mondani, hogy soha nem voltam költői alkat, sem önjelölt zseni.
Viszont makacsul érdekel a tér, mint entitás, mert ez mindennek az alapja.
Ez keletkezik a semmiből (vektortér? - kicsit értem!), ez tágul így, vagy úgy.
Hordozza az ismert világot és a feltételezett (szükséges?) ismeretlen anyagot és energiát.
Helyet ad számunkra, hogy egzisztálhassunk, egyben keretet arra, hogy objektív leírását adhassuk az univerzumnak (belátható és ismereteinken kívül álló részek, felfelé és lefelé).
A látható, számunkra objektíven megjelenő anyagi világot már elég jól ismerjük, csodálatosan felhasználjuk (és kihasználjuk!), a tudomány hatalmas eredményeket mutatott fel a megismerésében.
A fundamentum (alap) azonban kívül esik megismerésünkön, csupán feltételezések (józanok és őrültek!) vannak a birtokunkban.
Egyszer kiátkoztak, amikor feltételeztem az idő szemcsézettségét.
A tér szemcsézettsége azonban jogosan feltételezhető.
Ha a kettő egységet alkot (téridő), akkor talán megáll az idő szemcsézettsége is!
Ha képtelenek vagyunk észlelni ezt a lehetőséget, akkor azt gondoljuk, hogy lehetetlen.
Én nem volnék ennyire biztos a dologban.