"Mi indokolja hogy mondjuk egy elektronnak nincs ugyanolyan szerkezete, mint egy fullerénnek?"

Ezt nem valami elvi okra alapozzuk, hanem a tapasztalatra: soha semmilyen kísérletben nem bukkant fel töredék elektron. Ha részekből állna, akkor növelve az ütközési energiát egy szint felett a széthullását várnánk.

"Tudsz valamit, ami indokolná hogy miért gondolod indokolatlannak?"

Hát ez furcsa. Külön indok épp ahhoz kellene, ha valamilyen szerkezetet feltételeznénk.

"Például egy fullerén simán átmegy 2 résen egyszerre"

A mikro és a makro határát jelentő mezoszkopikus kvatumrendszerek fizikája ma egy intenzíven kutatott terület. A tapasztalat szerint, minél nagyobb, összetettebb egy objektum, annál nehezebb annyira elszigetelni a környezetétől, hogy hosszú időre megőrizze kvantumfizikai koherenciáját, vagyis egyszerre fennálló és egymással interferenciára képes állapotait. Itt az utóbbi évtizedekben jelentős előrehaladást értek el, az ultra nagy vákuum, a rendkívül alacsony hőmérséklet, az optikai eszközök kifinomultsága és rezgésszigetelése segítségével.

"Mert a hullámtermészetével kapcsolatos tulajdonságai nem teszik."

Természetesen a nem elemi, hanem összetett részecskék állapotfüggvényei is képesek egymással interferálni. De egyébként a kvantumfizikai effektusokat sem maga a hullámtermészet indokolja. Hisz a hang és az elektromágneses sugárzás is hullámtermészetű. Hanem, hogy azok a hullámok szimultán létező állapotok függvényei. S a kvantumfizika különlegességei addig tartanak, amíg a szimultán állapotfüggvények koherenciái nem esnek szét valami környezeti hatásra (pl. egy méréstől).