A június havi UFO magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. Viszont a Hihetetlen a 82-83 oldalon két oldalt szentel a témának, az enyhén bulváros Rémséges fenevadak címmel. Nem sok újat tudtam meg belőle. Az onzáról írnak, amit Kolumbusz említ elsőnek, valami tigristestű, emberfejű macskafélének írja le. Sajna, a vitéz admirális nem volt képzett biológus, és szerette fényezni magát. Ugyanerről az állatról adnak hírt. 1634-ben Brazíliában egy három méter magas, emberarcú, macskatestű ragadozót említenek, ami elejtett egy kisfiút. Nem valami hősi lelkületű volt, mert amikor az egyik srác ütni kezdte egy faággal, felkapta a zsákmányt és távozott. 

A következő alkalom 1980-ban, Mexikóban következett be. Egy férfi lelőtte az onzát. Ezek után viszont joggal kérdezhetem, akkor hol a bőr, illetve csontváz? Miért nem pattant a bemutatott lényre minden, a környéken élő biológus?

Következik a nehezen megjegyezhető nevű Itzcuintlipotzotli. Ő is mexikói. Először 1780-ban említik. A leírások szerint terrier nagyságú, kicsi a feje, rövid a farka, és fura púp van a hátán. Az ábra szerint elég ronda szegényke, de nehéz vérszomjas fenevadnak elképzelni.

Következik a hasonlóan szépnevű, madagaszkári tratratrata. Bárány nagyságú, csimpánz mozgékonyságú, és egy nagy vágya van: földműveseket harapdálni. lehetőleg egész családokat kiirtva. Alighanem valami lemurféle, ha leszámítjuk a túlzásokat, akár élhetett is, de az ottani erdőket már majdnem teljesen kiirtották, alighanem kipusztult már, ha egyáltalán létezett. 

A 68-69 oldalon sellő, illetve tündércsontvázakról esik szó, ezek csak közvetve tartoznak a témánkhoz. Ugyan elmondható a 109-111 oldalon található Idegenek a magyar néphagyományban című cikkről is. Számomra az volt érdekes benne, hogy Lacin kívűl más is bújja akönyvtárakat, érdekességek után kutatva.