Maguktól (spontán módon) csak azok a folyamatok mennek végbe, amelyek entrópianövekedéssel járnak.

Ez csak zárt, termodinamikailag dominált rendszerekre igaz, például egy zárt gáztartályra, ahol a gravitáció elhanyagolható mértékű a gázrészecskék között. Azonban ha például vasgolyók lennének a tartályban, azok már a gravitáció hatására leülepednének a tartály aljára, s ezzel csökkentenék a rendszer entrópiáját, növelnék a rendezettséget.

A gravitációval összetartott rendszerek anti-termodinamikai rendszerek, vagyis szembemennek a második főtétellel. Nem megszüntetik a főtételt, mert az – ahol lehet – igyekszik növelni a rendezetlenséget, hanem ellene dolgoznak. Hasonló ez, mint annak a gyíknak az esete, amelyik képes szaladni a vízen. A gyíknak nagyobb a fajsúlya a víznél, ezért el kellene süllyednie, viszont ezt el tudja kerülni azzal, hogy olyan gyorsan szedi a lábát, s közben rúgja a vizet, hogy mégis fennmarad a felszínen. Nem mondhatjuk, hogy a gyík megszüntette volna azt a szabályt, hogy a víznél nagyobb fajsúlyú testek elmerülnek, s ez a fizikai törvény a vízen futó gyíkra is hat, s próbálja is elsüllyeszteni, azonban a gyík ez ellen a hatás ellen aktívan dolgozik, mondhatjuk "szembe megy vele", s olyan ellenhatást fejt ki, ami helyileg és egy időre legyőzi a süllyedés fizikai törvényét.

A gyík esete természetesen nem zárt és nem egyensúlyi rendszert jelent, hiszen egy magára hagyott, teljesen zárt tartályban a gyík hiába futna körbe-körbe a víz felszínén, egyszer elfogyna a levegője, energiája, s akkor lemerülne. Tehát a gyíknak külső anyag/energia bevitelre van szüksége, hogy ellene tudjon dolgozni a lemerülés fizikai törvényének.