Az áltrel szerint tárgyalt gravitáció esetén általánosan még senki nem tudta definiálni az entrópiát. Csak speciális esetekben, mint például a fekete lyukaknál Bekenstein és Hawking. Amiben viszont kolosszális méretűnek bizonyult, ám ugyanakkor ez az állapot szembeötlően rendezettebb ahhoz képest, mint amikor még egy nagyjából egyenletesen szétszórt galaxist alkotott az anyaga. Hiszen a külső megfigyelő számára három paraméterrel, a tömegével, perdületével és elektromos töltésével teljesen leírható a szerkezete. Ebből látszik, hogy ha egy folyamatban a gravitáció domináns jelenség, akkor az idő előrehaladtával alighanem egyaránt nő az entrópiája és a rendezettsége is.

De lehet, hogy ezeknek a fogalmaknak az áltrelben nem is adható minden lehetséges konfiguráció esetére egyértelmű jelentés, hasonlóan, mint ahogy a gravitációs energiának se. Amire mint kiderült, még csak nincs is szükség. A gravitációs energia ugyanis csak egy 4x4-es, de nem tenzorként viselkedő számcsoport, ami koordinátatranszformációval bármikor eltüntethető. (Egy súlytalansági pályán haladó űrhajó Fermi koordinátáiban kifejezve minden komponense nulla.) Ezért semmi jelentősége nincs annak, hogy átrendezzük az Einstein egyenlet jobboldalára, és hozzáadjuk az anyag kovariáns energiaimpulzus tenzorához. Épp ezért általában nem is érvényes az energiára semmiféle megmaradás. (A számunkra alapvető speciális feltételek mellett, persze azért nagyon jó közelítéssel megmarad.)

Szóval lehet, hogy az entrópia fogalma is lényegtelennek fog mutatkozni a gravitációban.