Van a semmi, vagyis valamiféle kimutathatatlan energia, egy olyan állapotban, ami nem tér, nem idő, de sűrű és forró, majd egyszer csak végtelen tér, relatív idő és kettős természetű anyag lesz belőle a rájuk vonatkozó természettörvényekkel együtt. Ezt nevezzük ma a világmindenség keletkezésének legelfogadottabb módjának, ami annyiban különbözik a teremtés aktusától, hogy nem igényel teremtőt. A csodák, viszont ok nélkül is bekövetkeznek. Hát nem csodálatos a tudomány?