Faenzában Montanari elmesélte a szabadalmaztatott fajták történetét. Egy ezer egyedből álló magoncültetvényből lettek szelektálva. Miután a fák termőre fordultak, kiválogatták közülük a legszebb gyümölcsöket termőket. Ezzel azonban nem ért véget a szelekció, mivel fontos kritériumnak tartották, hogy a bejegyzésre váró fajták öntermékenyek legyenek. Ezzel akarták elejét venni az esetlegesen magányosan kikerülő növények okozta sikertelenségeknek és az abból fakadó piacrontásnak(!). Egy fejlett kapitalista államban ilyenre is adnak!!!!!!!!! Ezért a kiválogatott fajtákból oltványokat készítettek és ezeket egymástól távol, izoláltan helyezték el. Megvárták, hogy termőre forduljanak és kiderüljön, melyikük képes magában teremni. Csak ilyenek maradhattak talpon. Ezerből három, azaz három. Két bejegyzett és egy szabad forgalmazású fajta. Azt mondta, az önterméketlenség miatt kiesett fajták közül volt még amazoknál is szebb gyümölcsöt termő. Ezeket azonban semmiképp nem akarták levédetni.