Testületileg minden egyes alkalommal hazaárulást követtek el a zsidók a történelmi helyzetek változásakor.

 

Nyilván voltak mindig kósza zsidók a másik oldalon, de a hivatalos zsidó vonal mindig a hazaárulás volt.

 

Pl.

 

A Mohácsi csata után Szulejmán szultán seregével továbbvonult észak, vagyis Buda felé. A város zsidó lakossága nem menekült el a törökök elől. Nekik nem volt félnivalójuk a töröktől, hiszen tudták: a moszlimok toleránsabbak a zsidókkal szemben, mint a keresztények. Ráadásul ismerték a nyugat-magyarországi helyzetet, ahonnan a kiűzetések elől inkább Budára próbáltak a zsidók beköltözni. A korabeli török beszámoló szerint „Budun várában (…) a feslett erkölcsű hitetlenekből a szegényeken és a zsidókon kívül senki nem maradt. Mikor a Napként ragyogó zászlók e város környékére vetették fényüket, az említett zsidók halotti leplet[1] akasztva a nyakukba, elébe jöttek a győzelmes hadseregnek, s a föld porához dörzsölve arcukat, kegyelemért esedeztek.”[2]

 

            Zsidó forrásból is tudomást szerzünk az a török szultán fogadásáról: „Ekkor Szulejmán azt mondá: `Nékem 200 000 harcosom volt ma; hogy merészelhettek velem megütközni?´ Most Buda lakosait az Istentől jövő rettegés lepte meg, a várost otthagyták és elfutottak. De a zsidók a városban maradtak, az Istenhez kiáltottak s Ő szent helyén könyörgésüket meghallgatta. Szulejmán, kinek erről még nem volt tudomása, a városhoz közeledett. A (zsidó) közösség elöljárói elébe mentek, lábaihoz borultak, a várost neki átadták…”[3]

 

http://www.zsido.hu/tortenelem/torok.htm

 

Konkrétan ők adták oda a hazát a töröknek, aztán gennyesre keresték magukat a megszálláson. Együtt védték Budát a törökkel a keresztényektől. És ezen az sem változtat, ha volt néhány zsidó a másik oldalon is, akik kimaradtak a bizniszből.

 

Mostanában, hogy tüzet okádnak Magyarországra mindenfelől, akkor sem áll ki semelyik magyarországi zsidó szervezet Magyarország mellett. Akkor is kussolt mind, amikor billiókra perelték a chicagói fajtársak a "hazájukat".