"Az ÁR nem ismeri a "gravitációs teret", ehelyett téridő görbületről beszél."

[…]

„Azaz a kisebb görbületű helyen gyorsabban ketyeg az ideális óra, mint a foton születési helyén és ehhez a gyorsabban ketyegő órához képest vörösebb, mint az ott helyben keletkezett."

 

Az idő nem más, mint az egymást követő események sorozata.

Ha etalonnak vesszük a fény sebességét, frekvenciáját, mint az idő mértékegységét, akkor az bármely vonatkozási rendszerben azonos lesz, akár milyen mértékben görbült („sűrű”) is a tér, amelyben halad.

Következésképp bármely vonatkozási rendszeren „áthaladó” fény ugyan olyan hullámhosszúságú kell, hogy legyen, amennyiben a vonatkozási rendszert a tér görbültsége determinálja.

 

Tehát a kiindulási ponttól kezdve a fény vonatkozási rendszere - melyben halad - folyamatosan változik a tér görbületének függvényében, miközben ehhez a változó rendszerhez képest a sebessége/frekvenciája állandó marad.

Egy más görbületű térből szemlélve viszont értelemszerűen változónak látszik.

 

Amikor a mi retinánk érzékeli a fényt, abban a pillanatban a mi vonatkozási rendszerünkkel lesz azonos a fényé is, tehát mindegy, hogy "gyárilag" milyen frekvenciával indult el, amikor érzékelni fogjuk, mi ugyan azt a frekvenciát kell, hogy lássuk, mint amivel elindult. Ez nem mond ellent annak, hogy a kiinduló fényt kékebbnek kellene látnunk, ha innen a Földről láthatnánk a kiindulási pontban, ami fizikai lehetetlenség.

 

Így viszont az időeltolódás nem  lehet a sebesség, csak a tér görbületének - mint elsődleges ok - függvénye.

Ez viszont a tér tágulásából származó Doppler-effektust annulálja, mivel a táguló tér görbülete (sűrűsége) folyamatosan változik, s fény mindig az adott térgörbület által meghatározott vonatkozási rendszerben fog haladni változatlan sebességgel/frekvenciával.

Más szóval, a Doppler-effektus csak változatlan térben mozgó tárgyakra/fényforrásokra érvényes.

(Az Univerzum kezdeti időszakában kisebb görbületű (sűrűbb)  teret kell feltételezni.)