Jól tudod.

A legalapvetőbb a mozgási doppler-effektusból eredő vörös- és kékeltolódás. Ennek van egy relativisztikus változata is, ugyanis fénysebességet megközelítő mozgás esetén már a "fényforrás" idődilatációja is belejátszik a frekvenciaváltozásba. (És ez utóbbi a menetirányra merőleges fényterjedés esetén is jelentkezik!)

A kozmológiai vöröseltolódás alapvetően a tér tágulásából ered, de aki akarja, úri kedvéből tekintheti ezt is "mozgási dopplernek". Ha klasszikusan alkalmazza, akkor a Hubble-törvényben felbukkanó távolodási sebesség okozza a vöröseltolódást (és ez lehet fénysebességnél nagyobb is), ha viszont merev és rigorózus az illető, akkor kezelheti relativisztikus módon is, azaz a z=0 -tól z=∞ -ig a vöröseltolódásértékeket végig fénysebességnél kisebb sebességet adnak. (És most tekintsünk el attól, hogy akár klasszikus, akár relativisztikus sebességnek tudjuk be a vöröseltolódást, az a vonatkoztatási rendszer, amiben ezek a sebességek értelmezettek, nem illeszthető rá az univerzum görbült téridejére akkora tartományban, amibe mi és a galaxis is benne van.)

És végül a legutolsó: a gravitációs vörös- és kékeltolódás, attól függően, hogy a megfigyelő vagy a fényforrás van a gravitációs kút alján és a másik a kúton kívül.

Na tehát. Mivel a relativisztikus formulát is "relativisztikus dopplernek" hívják, és az univerzum tágulásából eredő kozmológiai vöröseltolódást is tekinthetjük mozgási dopplernek, a gravitációs vöröseltolódás egyszem kivételével nyugodtan titulálhatjuk a vöröseltolódásokat "doppler effektusoknak".