Üvegcipő
Lehet, az volt a baj, hogy túl sokat vártam Molnár Ferenc nagyon kedves darabjától. Igazából az a fény, humor, báj, kellem, kesernye hiányzott, ami jellemzi Molnár írásait, gondolati, verbális világát. A játékos párbeszédek is inkább voltak erőltetve tűnőnek, mind könnyed incselkedő szórakozásnak. Mire a harmadik felvonáshoz értünk, már bőven untam, az sem emelte már nálam a darab élvezhetőségét, hogy epizód szerepekben megjelent jó néhány nagy múltú színész/nő. Csalódás volt, úgy szólván nem hoztam el sok mindent az estéből.

Viszont korábban láttam az 1945 című filmet, ha csak a filmet láttam volna, nem ide írnám, de közönségtalálkozós volt. Réz András mondott fel-bevezetőt, majd a film utáni beszélgetést vezette Török Ferenc rendező és Angelus Iván részvételével. A film úgy ahogy volt, nagyon tetszett (minimum még egyszer megnézem  már csak a részletek miatt is, egy sor dolog elkerülte a figyelmem, ami a beszélgetés során felmerült). A rendező igyekezett a beszélgetést a történelmi háttér tanulmányozása, szereplő válogatás, zene stb irányába vinni, Angelus Iván a művészeti oldalt, a tárgyak, környezet, ruhák, díszletek jelenlétét, perspektívákat, alig dialógusokat hangsúlyozta, míg Réz András a párhuzamokat kereste múlt és jelen között, számomra az első kettő izgalmasabb és érdekesebb volt a film szempontjából.

És ha már film, Enyedi Ildikó aranymedve díjas Testről és lélekről filmjét is még egyszer meg kell néznem.