Sziasztok!

Ígértem, hogy a Kawai KDP90-el kapcsolatos tapasztalataimat megosztom.

"Gyárilag" a következő dolgot találtam negatívnak.

- A billentyűk enyhén kopognak

- B3-tól lefelé kicsit "dübörögnek" a hangok (rezonencia miatt)

Ezektől eltekintve mind a hangok mintázása, mind a billentés tökéletes.

(Játékélmény tekintetében én nem vagyok mérvadó, mert én egy zenét szerető műszaki ember vagyok, de az elmúlt 2 hét alatt 3 zongorázni tudó ember véleményét kértem ki (egyik zongora tanár), akik megerősítették, hogy a játékélmény teljesen megfelel egy akusztikus zongorának és 3-ból ketten maguktól mondták, hogy a húros zongik sokkal jobban eltérnek egymástól, mint a digitálisak és a KDP90 több akusztikus hangszernél kellemesebb játékélményt nyújt.)

--------

Mielőtt tanult zenész ismerőseimet a "géphez" engedtem, a következő módosításokat végeztem el.

- A billentyűk kopogását a filcnél lágyabb kalapácshang tompító anyaggal cseréltem ki. (lásd előző hozzászólásomat)

- A hangszórókat kivettem az eredetileg szerelt helyükről (a rögzítő csavarokat eltávolítottam) és az addig függőlegesen szerelt hangszórókat, melyeknek a mély hangjai rezonáltak a szekrénnyel, úgy helyeztem el egy keretre rögzítve a szekrényen belül, hogy előre felé sugározzanak.

És láss csodát! Telt és ugyan akkor élénk, egyenletes és tényleg gyönyörű hangokat ad ki a hangszer - a hangmintákat a szekrény nem torzítja, így azok közvetlenebbül kerülhetnek ki a hangszerből.

---------

A mai árán, 277 ezerért szerintem ez az instrumentum az egyik legjobb "érték arány" befektetés - és használati eszköz.

 

Utóirat: a hangszer kiszállításkor függőlegesen (!) volt betéve a zötykölő teherautóba és ebben a helyzetben több tucat kilométert megtett. Mégis a billentyűzete finoman, egyenletesen működik - olyan masszív a mechanikája, hogy ez sem ártott neki...