"pl. a saját gyermek feláldozására készülődés, ezt nyilván az új kirajzók jó Istene, ennek terjedő mítosza állította le."

Az ember/gyermek-áldozat eredetileg nem volt rendszeres, csak valamilyen természeti katasztrófa okán érezték szükségszerűségét a természetfölötti erők kiengesztelésére.

Azonban később rendszeressé tették s törvénybe is foglalták:

4M3:13 „Mert enyém minden elsőszülött; a mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.

 

Igaz, később rájöttek, hogy sokkal hasznosabb a papság számára, ha ezt pénzben megváltja az ember.

2Móz 13,13. "De a szamárnak minden első fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül."

De még így is maradt olyan olyan előírás, amely az eredeti hagyományt életben tartotta, azaz, ha valaki emberáldozatban látta a probléma megoldását megtehette:

3M27:29. "Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal."

 

"Ez nyilvánvalóan egy kannibál szemléletű mítosz terméke."

Erre vonatkozó érdekes kutatásokat végzett Schenouda és Nolanus.

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9000303&la=99652955

Olvass vissza főleg az ő hozzászólásaikból, igen érdekesek.

Pl: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=143390628&t=9000303