"A buddhistának nincs Istene. Azért nem is vallás."

A buddhizmus ember-centrikus, nem foglalkozik behatóan istennel, így közömbös a léte, illetve milyensége. A buddhizmus az ember sorsát a saját kezébe helyezi, s éppen ezért a megtapasztalás, az (ön)ismeret kerül az első helyre. Nem Istentől teszi függővé létezésünket, nem isteni, hanem saját akaratunk irányítása alatt állunk. Ennek megfelelően a felelősség is ránk, s nem Istenre, Sátánra hárul.

Nem kívülről várják a kétséges segítséget, hanem mindenki önmagára kell, hogy támaszkodjon. (Ez nem jelent mások iránt közömbösséget, sem a segítségnyújtás megtagadását, ellenkezőleg..

Szerintem nagyon helyes felfogás, látszik is rajtuk a kiegyensúlyozottság, a lelki béke.

 

A buddhizmus nem Isten-vallás, hanem ember-vallás.

 

"Az Isten egy "leglegleg". Például a legtisztább, a legmagasztosabb, a Mindenható(ebben nincs leg, mert abszolútum), a legigazabb, tehát az ember nem tud hozzá hasonlatossá válni,"

Nem is kell, mert az embernek mindenek előtt embernek kel maradnia minden körülmények között. - Ennek született.

Ne akarjunk mindenáron mássá lenni, mint amik vagyunk.

(Lényegében Te is hasonlóképp fogalmaztál)

 

"Tehát az ember olyan példát követ, amire hajlama van."

A hajlam és a példa két különböző dolog. Ugyanakkor példa hatással van a hajlamra és fordítva.

Ezért nem mindegy, hogy milyen az isteni (legmagasabb, követendő) példa.

Ezért van az, hogy az ember olyan Istent farag magának, ami saját hajlamainak tükörképe. (Ezzel teszi legitimmé többnyire torz hajlamait)

 

"Ha egy helyütt azt olvassa a szentírásban, hogy "bálvány pedig nem létezik", akkor onnan felmerül benne a kérdés, hogy másutt ilyen összefüggésben beszél róla a szentírás és annak mi lehet az oka..."

Nem ez ad válasz a kérdésre, hanem az, ha megvizsgálja, kire mondja, hogy bálvány. Ti. egy vallásban a bálvány rendszerint egy másik vallás Istene. Ilyen összefüggésben akár a saját Isten is lehet bálvány más vallás szemszögéből, tehát a bálványozás nem egyéb mások hitének leminősítésénél, önmagunk (és hitünk) mások fölé helyezésénél, ami rendkívül káros ideológiai szemlélet.