Nemrég érkezem a Könyvfesztiváltól, bevallom, amikor kiértem, kissé meglepődtem, mert szinte az egész külső tér teli volt ételesbódékkal, no meg italosbódékkal is. Hamarjában nem tudtam eldönteni, hogy most könyv, utcai kaja vagy sörfesztivál van-e? No de ez alighanem fölösleges rosszmájúság, mert akadt könyvesbódé is,  és a bizonytalan időjárásra való tekintettel aki tehette, bevonult az épületbe. No, most aztán újra megtudtam, mit jelent a bőség zavara kifejezés! Jó darabig tipródtam benn, és sétálgattam kint, de hősiesen ellenálltam a nagyszámú kísértésnek, és csak Moldova új könyvét (Kegyelemkenyéren 1.) vettem meg. Jó sokan dedikáltak is, a legtöbben Böszörményi Gyula aláírásra vártak, hosszú sor kígyózott a széke előtt.

Felfigyeltem egy, a pozsonyi csatáról szóló könyvre is, mert annak a mottója rögtön szemembe tűnt: A parancs: A magyarokat ki kell irtani! Mindjárt rokonszenves lett a jelszó kiadója! Viszont Árpád apánk ebbe nem nyugodott bele, és ezért végképp nem hibáztatom.

Ha már ennyit írtam az ételről, még megemlítem, hogy nem árulta lángost! Micsoda világ! El kellett mennem érte a piacra.