Hawking elgondolása az idő határnélküliségére vonatkozik, vagyis hogy nincs egy kezdeti időpont: A kehely alkotói nem egy pontba futnak össze, hanem egy kis félgömbbe, ami csatlakozik az infláció exponenciális tölcsérének elejéhez, és amin minden időszerű trajektória térszerűvé válik, majd a félgömb átellenes oldalán úja időszerűvé válva "visszafordul". Tehát határnélküliségről van szó, nem határozatlanságról. Annak a félgömbnek az átmérője pedig valahol a Planck idő illetve Planck hossz alatt lehet, ami kozmológiai időskála későbbi nagyságrendjeihez képest igazán egy pontnak tekinthető. És ez az egész dolog ma még csak egy spekuláció, amiben Hawking az áltrel és a kvantumelmélet alkalmi összeházasításával kísérletezett. Miközben még messze nincs működőképes kvantumgravitációs elméletünk.