A táguló univerzum elfogadott elképzelése számomra egyáltalán nem meggyőző. Különös tekintettel az érvekre. (Az Ősrobbanásról nem is beszélve...)

Ugyanis, ha a tér folyamatosan (akár gyorsulva, akár lineárisan) tágul, az minden pontjára igaz kell hogy legyen. Olyan nincs, hogy lokálisan (mekkora is az a lokális egység?) nem, csak a köztes helyeken tágul.

Maradva lufis példánál:

Ha egy félig felfújt léggömbre felrajzolunk mérőszalag segítségével egy egyenest, s azt beosztjuk, ezután bejelölünk két galaxist lét körrel, köztük pedig a fény hullámot is megrajzoljuk, majd duplájára fújjuk, lényegében és gyakorlatilag sem fog arányaiba semmi sem változni: A galaxisok mérete a beosztás szerint nem változik, nem változik a köztük lévő távolság sem, és a fény megtett útja is, és a frekvenciája is ugyan az marad. Természetesen a fújás (tágulás) közben sem változik semmi.

Következésképp a tér(idő) tágulása ezzel a módszerrel nem magyarázható.

Ettől persze, még tágulhat az univerzum, de az már csak egy meglévő állandó méretű tér(idő)ben lehetséges.