Lee Smolin " egyértelműen állást foglal a ciklikus világmodell "visszapattanó" változata mellett."

Nem tudom hol olvastad ezt.

 

Megmondom, hol olvastam: Az idő újjászületése című könyvében, amit állítólag te is olvastál már.

Egy másik topikban adtam erről rövid ismertetőt, amit ehelyütt megismétlek, hátha ezzel felkeltem mások érdeklődését is e könyv iránt.

Vastag szedéssel kiemeltem a ciklikus, visszapattanó világmodellre vonatkozó megállapításait.

 

Lee Smolin:  Az idő újjászületése

Alcím: A fizika válságától az univerzum jövőjéig.

 

Megvallom, először némi kétkedéssel vettem kezembe ezt a könyvet, a címlapot nézve és az előzetes recenziókat olvasva. Mi az hogy az idő újjászületése? S mit akar azzal, hogy az idő valóságos? Aztán ahogy olvastam a fejtegetéseit, el kellett ismernem, hogy "van benne valami"...Természetesen egy ilyen bejegyzésben nincs lehetőség az egész könyvet részletesen ismertetni, ezért inkább a lényeges megállapításaira szorítkoznék, ill. valami összefoglalást adni.

 

A könyve első része azzal foglakozik, hogy végigveszi azt a tudománytörténeti folyamatot, ami az időt "eltünteti" a fizikából, ill. alárendelt, mellékes szerepre kárhozatja. Ez a folyamat a modern tudomány születésével elkezdődött: Descartes, Galilei, Newton munkásságával, majd folytatódott Einstein relativitáselméletével és a kvantummechanikával. Ezekre nagyjából egyöntetűen jellemző, hogy az idő valóságosságát erősen csorbították azzal, hogy csupán egy adatként kezelték, táblázatokban és grafikonon ábrázolva "teresítették", vagyis mintegy újabb térdimenziót kezelték. Továbbá az általuk felállított, matematikailag megfogalmazott törvényeket egyfajta "időtlenség", változatlanság jellemezte, legalábbis ezt sugallták. Vagyis fel sem merült, hogy ezek a törvények esetleg változhatnak, fejlődhetnek az időben.

 

Smolin könyvének legfőbb üzenete, hogy szerinte az idő valóságos fizikai jelenség, s az egyik legalapvetőbb dolog a világunkban, s ami meglepőnek tűnik, a fizikai törvények nincsenek bezárva a matematika időtlen "elefántcsont tornyába", hanem ezek is fejlődnek, s a kezdeti feltételek (konstansok) is evolúciószerűen kiválasztódnak az időben. Erről szól könyvének második, terjedelmesebb része, s nehéz lenne itt a mintegy kétszáz oldalnyi fejtegetéseit ismertetni, viszont a könyv vége felé készített egy táblázatot, amiben összefoglalta, és egymás mellé téve szembeállította a két felfogás legfőbb megállapításait. Ezeket én itt közreadnám olyan formában, hogy egymás után felsorolom – számmal ellátva – a két felfogás állításait, s értelemszerűen az "A" felfogás azonos számú állításával áll szemben a "B" felfogás állítása.

 

A./  Az idő nem valóságos

A/1. Az idő illúzió. Az igazság és a valóság időtlen.

A/2. A tér és a geometria valóságos.

A/3. A természet törvényei időtlenek és megmagyarázhatatlanok, eltekintve az antrópikus elv adta lehetőségtől.

A/4. A jövőt a fizika törvényei határozzák meg, amelyek az univerzum kezdeti feltételeiből kiindulva működnek.

A/5. Az univerzum története minden vonatkozásban azonos valamilyen matematikai objektummal.

A/6. Az univerzum térben végtelen. A valószínűségi előrejelzések kétségesek, mivel két végtelen mennyiség hányadosára vezetődnek vissza.

A/7. A kezdeti szingularitás az idő kezdete (ha egyáltalán értelmezik az időt) és megmagyarázhatatlan.

A/8. A mi megfigyelhető univerzumunk egyike az egyidejűleg létező, de megfigyelhetetlen univerzumok végtelen összességének.

A/9. Az egyensúly az univerzum természetes állapota és sorsa elkerülhetetlen.

A/10. Az univerzum jól megfigyelhető összetettsége és rendezettsége ritka statisztikai fluktuációk miatt bekövetkezett, véletlenszerű helyzet.

A/11. A kvantummechanika a végső elmélet, és ennek helyes értelmezése az, hogy végtelen számú, ténylegesen létező, alternatív eseménytörténettel kell számolni.

 

B./ Az idő valóságos

B/1. Az idő a legvalóságosabb jellemzője a világfelfogásunknak. Minden, ami igaz és valóságos, valamilyen pillanatban az, vagyis az egymásra következő pillantok valamelyikében.

B/2. A tér emergens és közelítő jellegű.

B/3. A természet törvényei változnak az időben, és megmagyarázhatók a kialakulásuk történetével.

B/4. A jövő teljes mértékben nem előrejelezhető, így részben nyitott.

B/5. A természet sok szabályosságát lehet matematikai elméletekkel modellezni. De a természet nem minden tulajdonságának van tükörképe a matematikában.

B/6. Az univerzum térben véges. A valószínűségek közönséges relatív gyakoriságok.

B/7. Az ősrobbanás valójában egy visszapattanás, amelyet meg lehet magyarázni az előző univerzum történetével.

B/8. Az univerzumunk az egyik szakasz az univerzum egymásra következő korszakainak sorában. A korábbi korszakok nyomai vagy maradványai megfigyelhetők a kozmológiai adatokban.

B/9. Az univerzumunk csak kis részrendszerei kerülnek egyensúlyi állapotba. A gravitációval összetartott rendszerek változatos szerkezetű konfigurációkká fejlődtek.

B/10. Az univerzum természetes módon zajló és gravitáció által táplált önszerveződése az összetettség egyre magasabb szintjeit éri el.

B/11. A kvantummechanika csak közelítése egy még nem ismert kozmológiai elméletnek.

 

Lee Smolin természetesen a B felfogást képviseli, s nem hagyhatom szó nélkül, hogy több állítása is igen közel áll ahhoz, amit én  ezeken a fórumokon képviselek. Gondolok itt arra, amit a kvantummechanikáról, az univerzum végességéről, az ősrobbanást megelőző történésekről, és az univerzum "visszapattanásáról", vagyis a ciklikus világmodellről ír.

 

Persze a fent felsorolt állítások némelyike valószínűleg furcsának tűnik azok számára, akik nem olvasták a könyvet. Ha igény van rá, ezek bármelyikét részletesebben is tárgyalhatjuk.