Tuarego Creative Commons License 2017.04.09 0 0 424

Tehát volt anyag, de mitől indult meg az idő?

 

Természetesen mindig lehet feltenni olyan kérdéseket, amire nem lehet végleges válaszokat adni, mert mindig fel lehet tenni, hogy akkor az mitől van...

Ebből az ördögi körből úgy lehet praktikusan kilépni, ha a tapasztalatokból indulunk ki, ill. ezt részesítjük előnyben az elméletben lehetséges vagy bizonyíthatatlan esetekkel szemben. Tehát először nézzünk körül a világunkban, s tegyünk megállapításokat. Azt látjuk akár közvetlen környezetünket, akár a legtávolabbi galaxisokat nézve, hogy ez az Univerzum nem üres, nagy mennyiségű anyag található benne. Az is megállapítható, hogy a fizikai törvények is egységesek, hiszen például a legtávolabbi galaxisokban is ugyanazok a kémiai elemek és hasonló anyagi alakzatok láthatók. Azt sem tapasztaljuk sehol sem, hogy anyagok, objektumok csak úgy a semmiből lépjenek elő, vagy teljesen eltűnjenek a semmiben. Általános tapasztalatunk, hogy csak valamiből lesz egy másik valami.

 

Mi a helyzet az idővel? Ezzel kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy nem tapasztaltuk eddig, hogy az idő megállt volna, elindult volna, vagy akár előre, akár hátra lehetne benne menni, úgy ahogy a térben lehet navigálni. Úgy tűnik, az idő még inkább kiiktathatatlan, megállíthatatlanabb, mint bármi más az Univerzumban. Ha olvastad Lee Smolin könyvét, Az idő újjászületését, abban részletesen kifejti, hogy miért tartja alapvetőnek és valóságosnak az időt. Szerinte a most megtapasztalt háromdimenziós tér már nem ennyire alapvető, az kialakulhatott, "befagyhatott" a táguló és hűlő Univerzumban. Ugyanígy a fizikai törvények is változhatnak az idők során; ezt nem úgy kell érteni, hogy naponta változnak, hanem szintén az Ősrobbanásnál alakultak ki a fizikai állandók értékei, s egy következő világciklusban ezek némileg más értékeket vehetnek fel.

 

Egyébként az a kérdés, hogy "mitől indult meg az idő?", eleve logikai ellentmondást tartalmaz, mert feltételez egy olyan időszakot, amikor még nem volt, nem indult meg az idő. Tehát az időnélküliség is feltételezi az időt magát...

Én egyetértek abban Smolinnal, hogy az idő alapvető, és valóságos, és ettől a világtól elválaszthatatlan; nem keletkezett, nem indult meg, hanem mindig is lényege ennek a létező Univerzumnak.

 

Előzmény: Bign (420)