És miért úgy fluktuálódnak? Mert a kvantumfizikai véletlen egy Gauss folyamat, vagyis teljesítménysűrűségének spektrális eloszlása léptékfüggetlen. Más szóval elegendően hosszú ideig megfigyelve, bármilyen nagy teljesítménysűrűségű amplitúdók is előfordulnak benne.

Ez így jól hangzik, és azt sem lehet vitatni, hogy a kvantumfizika egy sikeres elmélet, s a véletlen, ill.-valószínűségi függvényekkel való közelítéseivel –nagy átlagban – sok esetben jó előrejelzéseket ad. Más kérdés, hogy konkrét esetekre nézve nem mondja meg, hogy tulajdonképpen mi történik. Van mikor az ilyen statisztikai megközelítés elégséges, pl. egy elektron atommag körüli pályáját illetően, de van mikor nem. Például az már nem túl szerencsés megközelítése a valóságnak, hogy egy macska egyszerre él is meg nem is, az meg már erősen megkérdőjelezhető, hogy az egész Univerzum – ha elég ideig figyeljük – van is meg nincs is, itt is van meg ott is van, és bármilyen értéket felvehet a mérete, s egyéb paraméterei. A képletek persze elbírják az ilyen megközelítést, de kérdés, hogy a valóságot modellezik-e ezek a képletek.

Lee Smolin szerint bármilyen sikeres is a kvantummechanika a részecskék világának modellezésében, de csak közelítése egy még nem ismert kozmológia elméletnek, vagyis nem lehet kiterjeszteni az egész Univerzumra. Így nem lehet eljátszani azzal, hogy az Univerzum csak úgy előugrik egy véletlenszerű fluktuációval.