Lukács Béla fizikus azt mondja, hogy [most] nem tudjuk, mi volt az Ősrobbanás előtt. Ebből még nem következik, hogy később még nem tudhatjuk. Sőt, vannak fizikusok, akik már most is tudni vélik, hogy volt valami előtte. Ha értelmesen belegondolunk, valaminek csak kellett történnie!?...

Mi történhetett? Az már eléggé megalapozott ténynek tekinthető, hogy az Univerzumunk mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt egy nagyon sűrű, nagyon forró állapotból kezdett hirtelen tágulásba. Hogyan került ebbe az állapotba? Az nem válasz, ill. meglehetősen destruktív álláspont, ha azt mondjuk, hogy nem tudjuk. Ezzel ugyanis teret biztosítunk az olyan tudománytalan és misztikus magyarázatoknak, mint a semmiből való keletkezés, teremtés, és hasonlók. A tudománynak tudományos módszerekkel összhangban álló magyarázatokat kell adnia. A semmiből való keletkezés nem ilyen.

De gondoljuk végig logikusan, s a fizikai törvények talaján állva a dolgokat! Ha egyszer sűrű és forró állapotban volt a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtt, akkor hogyan kerülhetett ebbe az állapotba? Talán valaki előtte feltette a tűzhelyre és felforralta? Avagy a Nagy Manitou elrebegett egy varázsigét, majd ráfújt, s ettől lett forró, s ettől kezdett tágulni?...

Egy fizikusnak csak eszébe kellene jutnia, hogy mitől forrósodhat fel egy objektum?!...Például a sűrűsödéstől. Rengeteg példa van erre a gyakorlatban, ezeket felesleges is felsorolni. Ha egyszer a tudomány bizonyítva látja, hogy a sűrű és forró állapotból táguló Univerzum egyre ritkább és egyre hidegebb lett, akkor ennek a fordítottja is lehetséges a fizika törvényei szerint. Ezt Lukács Bélának is tudnia kell(ene), s akkor nem kellene olyan semmitmondó válaszokat adnia.

De vannak olyan fizikusok, akiknek azért beugrott, hogy a forró és sűrű állapot egy előző ciklusbeli összeroppanás következménye lehet. S hogy mi okozza ezt az összeroppanást, azon sem kell túlságosan sokat gondolkozni, mert kézenfekvő, hogy a gravitáció ez a hatás. A fő elv az, hogy amikor a tágulást okozó (expanzív) hatás kimerül, akkor a gravitáció az egész Univerzumot összerántja egy végső Nagy Reccsbe, majd az így létrejövő forró és sűrű állapotból elindul egy újabb tágulás.

Ennek a megoldásnak megvan az az előnye, hogy nem kell külső beavatkozót (teremtőt) feltételezni, nincs semmiből való rejtélyes keletkezés sem, hanem végig a fizikai törvények hatókörén belül maradunk, s nem sérül az oksági elv sem (csak valamiből lesz egy másik valami).