"A m. kir. honvédalakulatok eközben hazaindultak, megkísérelve a lehetetlent. A zárt rendben vonuló (szállított) hadosztályok legtöbbször elértek a határig, hogy ott az új hatalom által feloszlattassanak - holott zömükben készen álltak volna a Szent István-i határok  védelmére. Bár a november 3-i padovai fegyverszünet előírta a tüzérségi anyag leadását, sok esetben magukkal hozták azt is.

A 11. hadsereg magyaroroszági feltöltésű seregtestei (cs. és kir. 16., 27. gyaloghadosztály, m. kir. 38., 39., 74. honvéd gyaloghadosztály) az Etsch-völgyben Bozebnen át Innsbruckba meneteltek, onnan tengelyen tértek haza, A Belluno-hadseregből a m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály a Cadin-hágón át Innsbruckba irányába, a cs. és kir. 17. gyaloghadosztály és a m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály a Corderole, illetve a Felső-Piave völgyeiben Toblachon át Spittal a. d. Drauba mentelt ahonnan vasúton tért vissza helyörségeibe. A 6. hadsereg cs. és kir. 31. gyaloghadosztálya, m. kir. 41. és 51. honvéd gyaloghadosztálya, a m. kir. 11. honvéd lovashadosztály, az Isonzó-hadsereg cs. és kir. 7., 14, és 33. gyaloghadosztálya részben a Piave, a fella és az Isonzó völgyében Villachba, részben Görzön át Laibachba menetelt, ahol bevagonírozott."

(Dr. Ravasz István: Magyarország és a magyar királyi honvédség a XX. századi világháborúban 1914-1945.)

Azt a felvetést figyelmen kívül hagyod, hogy a november 4-i és 8-i leszerelési rendelet értelmében a hazatérő alakulatokat a határon lefegyverezték, leszerelték, és szélnek eresztették. Pont ezzel eresztettek több százezer nincstelent a hátországra akik alanyaivá váltak a demagóg lázításnak.