1945 - ben, amikor Groves tábornok a nukleáris fegyver - program katonai főnöke és Oppenheimer, a

akkor Los Alamos - i atomtudós stáb vezetője jelezte az akkori elnöknek, Truman - nak (aki stábjával

épp akkoriban Németországban tartózkodott a szövetségesek Potsdam - i csúcstalálkozóján), és csak

annyit közöltek az elnökkel, hogy az Alamogordo - ban (Új Mexikó szövetségi államban) végrehajtott

fegyverkísérlet sikeres volt és "csakis annyiról kell döntenie", hogy elrendeli - e a két meglévő "Atom"

bomba bevetését.

 

Hiába volt vele a stáb, végső soron neki kellett döntenie és egy olyan helyzetben, amikor a Csendes

Óceán - i  hadszíntéren még teljes erőbedobással folytak a hadműveletek. A stáb politikai és katonai

szakértői annyit tettek hozzá az elnöki döntés meghozatalához, hogy megmagyarázták az elnöknek,

hogy ha és amennyiben partraszállással kívánja elérni Japán annektálását feltétel nélküli megadását,

úgy legkevesebb egymillió amerikai katona életének feláldozása árán teheti ezt meg. Ennyi elég volt.

 

Szerinted egy kb 3 - 4 hónapos hatalom - gyakorlással rendelkező elnök mégis hogy dönthetett ennek

birtokában. Nyilván mérlegelte, hogy annak az egymillió hősi halottnak az öt - hat milliónyi közvetlen

hozzátartozója, jó tizenöt - húszmillió távoli rokona - ismerőse milyen érzésekkel fog erre a döntésére

visszaemlékezni a következő, 1948 - évi elnökválasztás alkalmával. Mert ugyanis a tanácsadói nyilván

elmagyarázták neki ezt (is).