Minden olyan körülmény, ami a növénynél stresszhelyzetet idéz elő, csak és kizárólag a növény kárára van, minden téren. A vízhiányos stresszben szenvedő kivik sajátosan viselkednek. Az éppen kinevelés alatt lévő indájuk "elöregszik", a csúcsukon göbös, további növekedésre alkalmatlan rügyeket fejlesztenek. Az ezt követő vízhez jutásuk után nem az addig fejlődött (már fás) inda/törzs növekszik tovább így, hanem vagy tősarjat fejlesztenek, vagy a törzs alsó részén előtörő hajtórügyből indulnak újra. Ha ezt követően, a sors jóvoltából, vízhez jutnak, az újonnan képződött növekmény rövid idő alatt túlnövi az eredeti (befásodott) indát. Ekkor azt kényszerűen el kell távolítanunk és a jóval fejlettebb sarjjal folytatni a kinevelést.

Amennyiben a sors rosszvoltából elmarad a vízhez jutás, egy rossz kondícióban lévő, kéregrepedésre hajlamos, csökött valamivel kell nekimennünk az új szezonnak. (Azzal a tanulsággal, hogy a kivi folyamatos vízellátottságot igényel.)