Ha már szezonösszegzés, akkor én is hozzáteszem az enyémet, hogy legyen olvasnivaló - bár nem lesz hosszú.

Külföldi terepre az idén ismét csak oktatással jutottam el, három napig foglalkozhattam legkisebb tanítványommal a tavalyról már megismert Mariazellben. Mivel már ő is jól bírta a szinte egész napos csúszásokat (jó, majdnem egész nap, jellemzően 10-től 3-ig voltunk a pályán egy hosszabb ebédszünettel), nekem ebből egyszer egy délután két óra jutott, mikor magamban csúszhattam pár kört egy élvezetes, változatos kék pályán, meg a nap végi hegyről lejövetelek sötétpiros pályán a hátizsákra csatolt gyerekdeszkával súlyosbítva. Fejlődés az idén sem volt, bár legalább a bátorságomra nem panaszkodhattam, de ahhoz sajnosz kevés volt az idő, hogy erre építve vmit is gyakoroljak.

A gyerekoktatás ebben a korban (most volt 5 éves) egész érdekes, sokkal inkább arról szól, hogy a gyerek mit akar csinálni és mit élvez, nem arról hogy mit akarsz neki megtanítani. A kezdő gyakorlatok teljesen természetesek nekik (roló, falevél), ott még nincsenek bonyolultabb mozgások, így nem kell attól félni, hogy a "féloldalas" haladással gondot okozunk nekik. Mivel sok fogalommal ilyen fiatalon még nincsenek tisztában, a testképük sem teljesen kialakult, a motoros képességeik sincsenek még készen, ezért snowboardban inkább azt csináltuk, ami már eddig is ment neki: rolózás, falevelezés, előre-hátra terhelés, rézsút siklás. Új elemként bejött az egyenes siklás (lejtőiránnyal párhuzamosan), teljesen magától érzett rá, mikor néha jobban elindult alatta a deszka egyik vagy másik irányba. A kanyarodást próbáltuk, de nem volt rá vevő, nem érdekelte, ez abból eredhet, hogy azért az élre döntés már sokkal összetettebb mozgásforma, mint az addigiak, ahhoz valószínűleg még gondolkodásban is fiatal, így most nem foglalkoztunk vele, az egyenes siklásból is a hátul lévő lábra terheléssel és az így történő csúsztatással állt meg. Amire nagyon hasznos volt ez a szezon, hogy hihetetlen deszkabiztonságra tett szert, amit tud, abból már ritkán esik el, és akár gugolásban is tud hosszú tízmétereket csúszni, ez nekem nagyon megdöbbentő volt még úgy is, hogy régóta követem a fejlődését és ez már a harmadik szezonja volt deszkán.

Szerencsére Visegrádon is nagyon jó volt ez a tél, a második leghosszabb szezon volt, mióta hóágyúznak, ráadásul a 73 nap egyben lement, nem volt üzemszünet benne. Mint ahogy korábban is írtam, az idén úgy látszott, jobban megjött az emberek kedve a snowboard-tanuláshoz, egész sokan jöttek, és teljesen változó volt a korosztály, a 8-10 évestől az 50 fölötti kezdőig volt minden. Ami szintén pozitív volt, hogy emelkedett azok száma is, akik nem elégedtek meg a belekóstolással, jópár visszatérő tanuló volt, bár az még mindig kevés, aki eljutott a 6-8 óra oktatásig, pedig azzal már lehet olyan szintű tudásra szert tenni, amivel sötétkék-világospiros pályákon is biztonsággal tud közlekedni, és amire az igazi carvingolást és az ugribugri elemeket is fel lehet építeni. De a tendencia jó felé mutat, és reméljük, hogy a következő tél is kegyes lesz hozzánk, hogy ennek áldását jövőre is élvezhessük!

Ami nekem nagyon inspiráló volt, az egy olyan tanítvány volt, aki műanyag pályán letett alapokkal jött hozzánk, és nagyon szépen, iskolázottan mozgott havon, így nekem is lökést adott ahhoz, hogy a műanyagos oktatás irányába is tegyek lépéseket, pedig az eddig egyetlen saját kísérletem után erről letettem.

robi