Tóth Krisztina írásaiból készült a Szerető álma című darab.

Takács Katalin színpadra hozta a nőt, megélte és átélte a szenvedélyt, érzékiséget, várakozást, félénkséget. Ugyanakkor hátralépve, külső szemlélődőként – hol szenvtelenül,  hol együtt érezvén – életképeket villantott fel megfosztásról, kifosztásról, csalódásról, veszteségről, szégyenről nem kevés iróniával.

Nagyon szép ívvel felépített belső monológok, lelki eseményekkel dús történet mesélések váltakozása jellemezte az előadást, a végén egy megrendítő robbanással, mikor máskor, mint szentestén. Egy dolog hiányzott az érzések kavalkádjából, a szemrehányás.

A történeteket végig kíséri egy fiatalember az érzésekkel összhangban lévő tánca és két zenész fantasztikus játéka fuvolával, szaxofonnal és egyéb aláfestő eszközökkel.

Ugyan kevesebbet szót ejtettem a táncosról és a zenészekről, de velük volt teljes és feledhetetlen előadás.