Ez inkább filozófiai kérdés. Vagyis hogy anyag nélkül léteztek-e egyáltalán megmaradási törvények. Ha konstans univerzumban hiszünk (azt tételezzük fel) akkor ezekre a kérdésekre nem is kell válaszolni vagyis nem futunk rá ezekre a paradoxonokra.
Egyre inkább arról vagyok meggyőződve hogy a nagy bumm inkább a pszichológiai  területére tartozó téma.
Röviden arra gondolok hogy mivel marhára nincs információnk ezért a "tudós" agyá valamiféle tudatalatti kivetülése a nagy bumm teória. A saját életét, saját tudatalatti emlékeit vetíti ki a galaxisra, ergó ugyanúgy született (megfogant a semmiből) és ugyanúgy omlik össze (hullik atomjaira) ahogy az emberi lények. Ráadásul a nagy bumm a "teremtéssel" is megbékél, mertha nem voltak szabályok akkor Isten simán teremthette az egészet a nagy bumm által.
Ha a konstans univerzumban hiszünk, akkor nincs se teremtés, se pusztulás, se teremtő... Minden mindig volt és mindig lesz. Nincs idő origó, és nincs Isten se, csak fizika.