Creativus Creative Commons License 2017.03.25 0 0 63

Amik eddig elhangzottak, azok számomra nem túl újak, s nagyrészt sokak számára ismertek.

Amivel én kiegészíteném, az az a kérdés, hogy miként maradhatott fenn az ember? Miért nem pusztult ki, miután az ösztönös viselkedését lassan felváltotta a tudatos? Egy megszületett értelmes ember felnevelése hosszú évekbe telik, míg önállóvá válik. Ezt egy nőstény (itt anya) egyedül ennyi ideig képtelen ellátni, s közben még az önfenntartásról is gondoskodni. Szüksége van segítőtársra, aki sokáig mellette marad, s ráadásul több utód is kell, kettő sem elég a populáció fenntartásához, hisz gyakori a fiatal egyedek halandósága.

Állatoknál ez ösztönös viselkedéssel valósul meg, ám az értelem erős, és szeretne kibújni az értelmetlennek tűnő, nehéz feladatok alól. (Ma is ez a helyzet, az emberek nem szívesen vállalnak gyereket, mert sok vele a gond, és mi térül meg belőle, ha csak rövid távon gondolkodunk?)

Az utóbbi évtizedek hormonkutatásai választ adnak a kérdésre. A mechanizmus előfordul egyes állatoknál is, sőt az ember ősénél kb. 4 millió évvel ezelőtt alakult ki az a biokémiai rendszer amely egy tudattal rendelkező lénynél is jól működött.

(Bár ez nem a HUSZ témacsoport, de néhány szót majd ki kell mondani)

A legfontosabb hormon itt az oxitocin! Ennek a simaizom összehúzó hatását már rég ismerik (szülést indítanak el vele). Szülés alatt az anyában rengeteg termelődik, és az előbbieken kívül van egy másik hatása is. Ez egy kötődési hálózatot épít ki az agyban, mely által az anya kötődést érez a gyermekével kapcsolatban. A kötődés felépülése folytatódik a szoptatásnál, mivel ott is szükségeltetik simaizom összehúzódás, tehát sok oxitocin termelődik, ami az agyban tovább építi a hálózatot. Ez a kötődés személyhez kapcsolódik, nem szűnik meg az idő múlásával, tehát az anya éveken át tudja gondozni a kicsinyeit, noha tudatosan ez fárasztónak tűnik.

Na de mi van a segítőtárssal? Az állatoknál ritka jelenség az orgazmus. Ritka az is, hogy egy nőstény minden hónapban fogamzóképes. Az állatok évente csak párszor "tüzelnek" és az ösztön végzi a dolgát. Embernél azonban közösüléskor egy endorfin nevű hormon szabadul fel, ami a gyönyörérzetet adja. Tehát, ha a hím ezt megtapasztalta, akkor szeretné ezt ismételgetni. Nem kell ösztön, maga ez a jutalom helyettesíti a "tüzelést", és a rászokás a párzási kényszert. A férfi tehát ha akarja, ha nem hamarosan megtermékenyíti a nőstényt. Ebben a folyamatban is van simaizom összehúzódás (nősténynél a méh, férfinál a prosztata). És itt is beindul a "látatlanban" termelődő extrém nagy mennyiségű oxitocin miatt a kötődés kialakulása. Ez is személyhez (itt a társhoz) kapcsolódik, ez a kötődés intim töltetű, és ez is megszüntethetetlen! A gyakori szex miatt a férfi kötődést érez a nő iránt, és nem szívesen hagyja el. Kénytelen segíteni neki, noha tudatosan ezt nem biztos, hogy vállalná. Hosszú évekig tart ez a kapcsolat, amíg az utódok fel nem nőnek (általában a menopauza állítja le a nemzési folyamatot).

Véleményem szerint az értelem már nagyon sokszor megjelent az élővilágban, ám a hatása a fajfenntartásra mindig negatív irányban sült el. Az embernél azonban a biokémiai mechanizmus automatikusan biztosította a faj fennmaradását. Természetesen ez a mechanizmus is sérülhet az értelem által. Hibás szokások felbukkanása esetén már tökéletlen lehet. Ezeknél a csoportoknál csökken a populáció, majd kihal a népesség. Csak olyan csoport marad fönn, ahol képes érvényesülni. Mindezekhez egy adott közösségben társadalmilag rítusok, és tabuk alakulnak ki, amelyek biztosítják a stabil fajfenntartást.

Az oxitocin hatása napjainkban is ugyanúgy érvényesül az embernél. Ha ezzel az ismerettel rendelkezve nézünk körül a világban és az ismerőseink körében, akkor az emberi párkapcsolatok új színben tűnnek fel, különösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy a civilizáltság fejlődésével komoly tényezők zavarják meg a kötődési mechanizmust. Ennek egyik megjelenési formája az a statisztikai adat, hogy ha egy férfi és egy nő megtetszik egymásnak, akkor annak az esélye, hogy egymáshoz valók (azaz évtizedeken keresztül el tudják viselni egymást), mára már nagyon alacsony: 25% !!!

A következmény levezethető, de itt nem teszem meg, mert nem ez a topik témája.