A közszolgálati médiát kevesen nézik, hallgatják (leginkább a nyuggerek, akik abban nőttek fel, hogy van az egyes, meg a Kossuth ami soha nem hazudik), de meggyőződésem nem is sokat használ. Szerinted van olyan fiatal aki mikor rászokik a cigire vagy a piára, figyelembe veszi amit akár az anyja mond? Hát még mennyire a közszolgálatit, amit soha nem néz, vagy a tanárát akit nem annyira kedvel az egész közoktatással egyetemben. 

Nincs fogalmam hogyan lehetne megoldani, de máshol sem nagyon tudják. A nyugati nagyvárosokban is a hétvége éjszakái a bebaszott, bedrogozott fiatalok hordáinak dúlásáról szólnak.

A vöröshúsokból meg sokkal többet esznek gazdag országokban (ugye drágák), mégis sokkal tovább élnek. Komplex kérdés ez. Mindenesetre, aki minden napját pálinkával kezdni, és szalonnához szalonnát eszik, csak zsíros tejet iszik, az biztos, hogy átlagosan sokkal kevesebbet él, mint aki odafigyel, ha nem is ortodox módon, de törőik magával.

Abban azért biztos lehetsz, hogy az államtitkár úrnak nem kellett várólistán várnia (ha a közellátást választotta akkor sem), meg néhányszor visszamenni, mert nem került rá a sora mikor berendelték. Messze nem ugyanaz, ha nem is hiszed egy-két ellenkező példa alapján, még a közkórházban sem.

Aki meg államtitkárként sajnálja a magánellátásra a pénzt, az meg egy faszari, meg is érdemli, hogy szopjon. Egy magánkórházban csend, rend nyugalom van, akkor kezelnek, műtenek, mikorra kitűzték percre pontosan. Patikatisztaság van, semmi nincs lerobbanva, van elég orvos és nővár és törődnek is veled. (Ilyen az átlagjózsinak is az ellátás?) Csak ez itthon olyan öt-tíz százaléknak van, a szerencsésebb országokban meg ötvennek-hetvennek.