A szalagon dolgozóknál nem egyszerűen szociális kérdés. A munkaadók rájöttek - nem volt nehéz -, hogy a monotonitás a figyelem rovására megy, ezért iktattak be munkaközi szüneteket. És persze a természetet sem lehet befolyásolni, egyszerűen a szükség hozta. Amúgy van egységes munkaközi szünet, ami húsz perc, de ennél azért jóval több a valóságban. Azért a sárgák által diktált tempó hagy maga után kívánnivalót, magyarán, némelyik elég bunkó tud lenni.

Más területen azért a melóst se kell félteni, nem nagyon akar megszakadni a hazai bérekért.

Akiről én írtam, az egy olyan egyéni vállalkozó, aki tényleg mester és egy-egy munkára fizet meg segédeket.

Véleményem szerint a legnagyobb gond itt a nyugdíjrendszerrel van, főleg férfiak esetében. Hiába van valakinek 45 éves szolgálati ideje, a korhatár akkor is korhatár marad, a 65 év. Mondjuk úgy, ez nem túl népszerű a folyamatos munkarendben dolgozó munkások között. Maga a munkarend is gyilkos, még akkor is, ha egy-két területen igazából nem kell megszakadni. Elég sok betegség alapja. Pl. emésztési zavarok, pszichés zavarok, mint pl. a huzamos ilyen munkarend mellett kialakuló alvászavarok. Ebből következnek a pszichoszomatikus megbetegedése, amiket persze a munkaadók nem akarnak elismerni. 2-es típusú cukorbetegség. Szív- és érrendszeri megbetegedések. És még sorolhatnám. 

Aztán erre jön még az alacsony munkabérek miatt a túlórák vállalása

Mind mind valós probléma és maguk a munkások sem akarnak ez ellen tenni.