"Ha véges térre "alkalmazod" akkor nincs paradoxon."

Miért is nincs? Mintha két malomban őrölnénk. Tehát végtelen idő óta létező véges teret feltételezünk, természetesen stacionáriusat. Ekkor a tér vagy határos, vagy határtalan. Ha határos, akkor a határa végtelen idő óta végtelen sugárzást nyelt el, már végtelen idő óta sugárzási egyensúlyba került, tehát izzik - erről beszélünk, ez a paradoxon, hogy nem tapasztaljuk ezt. Ha viszont véges és határtalan a tér - pl. görbültsége vagy topológiája miatt tud ilyen lenni - akkor a végtelen idő alatt kibocsátott sugárzás szintén egyensúlyba került, tehát a paradoxon itt is felállítható.

Talán mondhatod erre azt, hogy a tér határos, de ez a határ korlátlan elnyelőképességű - így tényleg nincs paradoxon, de ennek ára egy soha-nem-megfigyelt-entitás feltételezése és a homogenitás elvetése. Ezt az elképzelést támogatod?

Persze meg is őrülhettem, hogy ilyeneket írok, ez soha nincs kizárva, de itt van egy alaposan átnézett cikk, és az - az enyémnél alaposabb átgondolás után - ugyanezt mondja (sajnos csak az abstract-ját tudom linkelni, de a lényeg benne van):

http://iopscience.iop.org/article/10.1088/0143-0807/33/3/479/meta;jsessionid=B8ACE7A65ED6B12D24F6470F05D9ED72.c1.iopscience.cld.iop.org