De miért?

Miért érdekel a topik témája? Miért!?:-)

A véget nem érő miértek keresése, csak az egyik (alapvetően tőlünk függetlenül) tulajdonsága az agyunk működésének. Hogy miért? Miért, ki teszi fel a kérdést? A felettes(nek vélt) énünk, vagy a tudattalanunk? Egy-két példa, mielőtt elhatalmasodna rajtunk a felettes.:-)

Ha fel szeretnénk idézni egy információt, akkor mit is teszünk? Utasítások sorát adjuk ki, amelyek, és csakis amelyek révén emlékezhetünk (különben nincs meg az információ), vagy elegendő csak rá gondolnunk – igaz még azt sem értjük, azt hogyan tesszük. Egyáltalán honnan tudjuk, hogy érdemes-e saját kútfőben keres(tet)nünk a kérdéses információt?

Bele gondoltunk? Még az sincs ránk bízva, hogy mikor pislantsunk.:-)

(…)

Erre nincs idő.

Az elménk épül, táplálkozik azokkal az információkkal, amely információkat az agyunknak köszönhetünk.:-)

Ez egy rekurzív, de elkerülhetetlenül véges folyamat.

A szocializációnk pedig nem más, mint az általunk ismert lehetőségek közül, számunkra a legkedvezőbb kimenetelű(ek) választása – nem vagyunk kevésbé agresszívak, mint a legtöbb állat. Csak okosabbak.

Na, ezt is megoldottam.:-)

Egyre vaskosabb irodalma van a vonatkozó szakirodalomnak; csupa megfigyelés, még több következtetés – nem ritkán csak feltevések. (…) Ami a hormonokat ésatöbbit illeti: nos, minden mindennel összefügg. Mindig elcsodálkozom a brit tudósokon ésatöbbin, amikor erre napi szinten csodálkoznak rá.:-)

(...)

De ha jobban bele gondolunk, mit ér az egyének többségének sikeres szocializációja, ha az egyénekből álló csoportokat néhány antiszociális egyén/szervezet/eszme kényszeríti kvázi állati sorba? Ennek akkor most vagy nincs szakirodalma, vagy… miért?:-)

Tényleg abba hagytam.