Artúr, a bögölylégy sóhajtott egy nagyot :" milyen nagy a fecske,  és én milyen kicsi vagyok! " Emigyen búsongott, két könnyet is ejtett, a sajtról leszállni persze elfelejtett. Hirtelen bátorság lökte meg a szívét, büszkén fölvetette mákszemnyi légyfejét és azt mondta elszántan: " Hős leszek!  Nagy leszek!  Dicsőség a nevem!  Indulok is rögvest, csak előbb még eszem! " S közben észre sem vette, hogy a macska a sajtot megette. Megnyalta száját és így szólt csendesen :" a sajtot máskor is csak légyhússal eszem! "