Csak a változatosság kedvéért két idézet:

"A Világ a Semmi álmodása!                            
Kering az éteri por, űzi-töri egymást,                      
Te sem vagy kívüle, hogy megérthesd, meglásd.           
Senki sincs odakinn, álom porán kívül,                   
és hogy biztos lehess, hited el nem évül:                
ébredő tudatod egyik állomása                                  
kérdeni a hogyan?-t, míg bele nem szédül                   
meddő véleménybe, hamis látomásba:                      
MI, vagy KI a kezdet? Ember hasonmása?                   
ki előigézte és lesöpri végül...?"   

"Az ember legnagyobb találmánya: a nulla! Az önmagába záródó apró kör, amely a csak elméletileg, de valójában nem létező Semmi szimbóluma; utal az ősrobbanás előtti  nemlétre, amely igazából nem különbözik a későbbi állapottól: az apró, zárt karikán belüli, kívülről láthatatlan világtól; esetleg, talán, csak a belsejében állítólag élő mikroszkopikus lények számára."

Ha elakadsz az eredetileg elhatározott BB-cáfolatban, akkor esetleg próbáld megalapozni a "Negatív Univerzum" elméletet! Átadom az ötletet, tekintheted akár sajátodnak is, mert úgysem érek rá, hogy foglalkozzak vele (pl. holnap is egész nap a siklóernyős növendékeimet gyötröm a gyakorlódombon).

Az elmélet lényege, hogy nem ősrobbanás volt, hanem ősbeomlás!

Az anyag nem szétszéledni kezdett egy pontból, hanem a Semmi állapothoz képest befelé, a negatív létezési tartományba berobbanni, és a keletkező egyre apróbb részecskék szinte felfalták a köztük levő, egyre negatívabb teret és időt, miközben a Semmit szimbolizáló, nulla kiterjedésű gömb (aminek síkbéli metszete a "0" jel) közepe felé egyre lassabban zuhannak és zsugorodnak. Vagyis az Univerzum általunk látott tágulása tulajdonképpen csak megfigyelési hiba...