Örömmel közlöm, hogy ma délelőtt megnéztem a baba + Star Wars modellek kiállítást. Ez volt az utolsó nap, hogy megtehettem, mert holnap bezár.

Most inkább a babakiállítást szeretném ismertetni. Ezek három asztalon voltak elhelyezve. A babák egy gyűjtő tulajdonai voltak. Egyeseket maga készített, volt, amit vett, volt, amit ajándékba kapott. A matyó lakodalom teljességgel az ő munkája volt. Szerepelt benne a menyasszony és a vőlegény, a vőfély, a nyoszolyólányok, de még a sarokban pletykálkodó és falatozgató idősebb nők is. Gyerekek is, no meg egy matyó madonnának nevezett fiatalasszony, csecsemővel. Az én kedvencem az a lovaskocsi volt, amin a hozományt vitték, díszes kelengyeláda, a tetején csodásan hímzett vánkosokkal. Noná, hogy a kocsis kezében (is) volt egy üveg bor.

A második asztalon volt a kedvencem, egy csinosan öltöztetett, arasznyi nagyságú baba, száz évvel ezelőtti öltözékben. Egy dobozkában volt kiállítva, a doboz fedelében pedig a váltóruha, no meg egy kis notesz volt.  Ugyanott egy vele egyidős társaságbeli hölgy, csipkés ruhában, kalapban, napernyőben és elragadóan! Láttam egy táncospárt, flamecóhoz öltözve, no meg egy torreádort. A bikaviadalt nem kedvelem, de a ruha csodálatos!

A harmadik asztalon az ún. egzotikus ruhát viselő babák voltak, egy kígyóderekú indiai táncosnő, egy elegáns kínai nő, egy fonogató ujgur asszony, egy vajat köpülő román nő. A férfiak pedig (mármint az indiaiak) alighanem a harcias rádzsputok közül kerültek ki. A szépen kipödört bajszuk láttán még Hercule Poirot is elismerően bólintott volna. Volt egy Új-Guineai harcos is még így is elég ijesztően festett. Hát még a lándzsája!