VÖRÖSMARTY UTÁN SZABADON

Bár az írmag szó feltehetően ősi eredetű, az irodalomban nem nagyon jelent meg, egészen 1837-ig. Ekkor Vörösmarty Mihály írta bele Árpád ébredése című drámájába.

„Költő : Oh drága ős, mióta elhagyál, Mi véghetetlen, a' mit szenvedénk! Nem szólok ellenségről; mert mi nemzet Kerülte még el ellenség' vasát, És lett dicsővé ellenségtelen? Nem mondom a' belvillongás' dühét, A' meghasonlás' ádáz szörnyeit: Vér foly, mióta földön ember él, 'S a' népek' átka: drága honfivér' Fürdője által ifjodhatni meg. Mi elpazarlók vérünk' bíborát, Szivünkbe vertünk öngyilkos vasat, Hallatlanúl - ön ellenségeinkért! 'S a' vérem árult ifjodás helyett Lassú halálnak mérge szállt reánk!Árpád : A' legszörnyebbet várom hallani: Te nemzetemből írmagúl maradtál...”