kb ezért rühellem a Spring-et mert erre az anemic modellre kényszerít, miközben én OO programozást szeretnék folytatni, tehát nyakig teletömni a domain objektumokat azzal a kóddal ami a saját adatain fut

 

régebben olvastam egy cikket többszálú végrehajtásról, és azon belül is a lockless multithreadingről, elcsodálkoztam a címen hogy lehet lock nélkül többszálúan programozni

 

az volt a lényeg, hogy kiiktat minden olyan közös program komponenst amin szálak osztozhatnak, és amin ütközhetnek, aminek lehet állapota

 

ehelyett csak a domain objektumnak amin a szál műveleteket végez, van állapota, az viszont nem ütközik más objektumokéval, illetve legfeljebb akkor ha az szándékos, mert két objektum valamilyen interakcióját kell egyeztetni

 

ebből a lockless logikából következik, hogy Singleton objektumokat, vagy statikus tulajdonságokat felvenni egy osztályhoz halálos bűn, mert akkor ezek lesznek a kereszteződések ahol ki kell tenni a szemafort

 

az anemic modell meg pont ilyenekre épít

 

persze most bejött a funkcionális programozás, az lehet hogy teljesen más megoldásokat kínál a többszálúságra, sajnos keveset tudok annak az elméletéről