Kedves László!
Nekem – egyszerű polgárnak – olyan képzetem támadt, hogy Ön nem is látta a filmet, esetleg mást láttunk. Ugyanis – az én olvasatomban – az igazság győzelmét látjuk a gyerekek szemén át! A végén a tanárnő megszégyenülten távozik, a gyerekek pedig –mindenki – tátott szájjal és nem tátogva éneklik a dalt! Ez pedig független attól, hogy mi is történt – ha történt – a valóságos történetben. Én ebből nem azt vonom le, amit Ön – én úgy gondolom, számíthatunk a jövő generációjára, akiket nem lehet megetetni, semmiféle eszme eltorzításával, egyeduralomra való törekvésével, gyűlöletkeltéssel. Persze lesznek köztük – remélhetőleg kevesen – akik továbbra sem változnak meg, azokon túllép majd az élet, a történelem. Aki pedig nem tud büszke lenni erre az Oscar-díjra, az gondolkozzon el a magyarságán, a saját érzelmein. A magyarok nem hülyék, pontosan tudják, ismerik a hazai helyzetet. Önnek is el kell ismernie – a jelenlegi ellenzék korábbi kormányzásai és tevékenységei során jelentősen alulmúlta a jelenlegi kormány munkáját! Lehet, hogy ez fáj Önnek és az ellenzéknek, de igaz! Akkor miért is várnánk azt, hogy az emberek lázongjanak. Mi, magyarok lázongó nép vagyunk, ha diktatúra van, azt hosszú távon kiiktatjuk, de ehhez mindenkinek látnia kell a tényt. Én mostanában azt hallom, olvasom, hogy ezt a jelenlegi kormányt a lakosság nagy része gyűlöli – nos, akkor semmi baj, jövőre süllyesztőbe kerülnek, az ellenzék pedig kormányt alakíthat! Addig csak kibírjuk valahogy! A Momentumról valószínűleg igaza van, magam, mint Olimpia-pártoló, mélységesen elítélem őket, tekintve, hogy várhatóan 18-tól már nem is a jelenlegi kormány lesz hatalmon.
További jó egészséget kívánok Önnek! Dolgozzon tovább a haza üdvéért!