Ez volt akkor a világ közepe gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben, a Földközi tenger partvidéke ehhez képest elmaradott volt. Jerikó, Damaszkusz, Ebla vagy Karkemis lehet, hogy ugyanolyan régiek, mint Uruk, Umma vagy Lagas, de ebben az időszakban egyértelműen stagnálnak. A fejlődést a mezopotámiai hatás hozza el, ami lehetett időszakos hódítás, de komolyabb kereskedelmi kapcsolatfelvétel is. Levantéba telepesek érkeztek Észak-Szíriából, magukkal hozva a fazekasság vívmányaitól Él és Baál kultuszáig sok mindent. Amikor ezer valahányszáz évvel később leírták a Biblia Ábrahámra vonatkozó részeit, akkor Észak-Szíria akkád és Dél-Irak sumér gyökerei már összeolvadtak, a térségben mindenki a sumér nyelvet és az akkád ékírást használta, a zsidók pedig egységesen káldeusnak hívták Mezopotámia népét. Az i. e. I. évezredbeli zsidóknak már totálisan összemosódott az, hogy Úr városa a déli, sumér területeken van, Ábrahám (Avram) pedig Északnyugat-Szíriából jött, valószínűleg egy szintén Úr nevű gyarmatvárosból. 

  Két. dolog itt fontos sztem :

1. A Palesztínába betelpülő zsidók jóval magasabb civilizációs szintet hoztak magukkal, mint az őslakosság : ez a későbbi eseményekből adódóan (pl. államalapítás) tény -ezeket az ismereteket valahonnan tanulniuk kellett (mintahogy minden nép az ismereteinek nagyobb részét tanulta 1 másik néptől)

2. ezek a zsidó törzsek nem jöhettek Egyiptomból, miért nem :

A. A Bibliai Exodusnak nincsen nyoma az egyiptomi forrásokban. És ezt erősíti némi logisztikai csavar, uis ha :

B.ha a zsidók teljes egészében Egyiptomból származnak, akkor gond van a létszámukkal, hiszen ha annyian voltak, h meghódíthatták Palesztínát, akkor se nem kelhettek át a Sínain, se nem bírta volna elviselni Egyiptom a munkaerő ilyen mértékű elvesztését, se nem tűrte volna el ezt, és hát Egyiptom akkoriban a világ egyik legerősebb hatalma volt.