„Pál azt tanította, hogy a megigazulást kizárólag Krisztusba vetett hit által és nem a törvény cselekedetei által nyerhetik meg Isten előtt:”
Nem egészen! Hit által és a törvény által. E kettőt meglehetősen következetlenül felváltva használja:
Rm2:13 „Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.”
Rm3:31 „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”
Rm7:12 „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.”
Gal3:12 „A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.”
Zsid10:28 „A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
Rm 3:28 „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”
Gal 2:16 „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.”
Egy ember nem lehet ennyire következetlen, nem tehet egyszerre egymásnak ellentmondó állításokat kivéve, ha kétféle tanítást – és kétféle történetet, kétféle személyt - gyurtak össze eggyé: Sault és Jézust, aki Pál néven lett ismertté.
Az lehet, hogy Saul tényleg a pogányok közt hirdette saját evangéliumát, sőt, még az is előfordulhat, hogy ehhez Jézus volt a mézesmadzag, de azt gondolom, hogy ő zsidókat (prozelitákat) toborzott, s nem Jézus-híveket. Erre utal, hogy:
ApCsel 14: 23. „Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket,”
S az is, hogy Az ApCsel 15-ben arról tájékozódhatunk, hogy Pál (Saul) a jeruzsálemi vének tanácsának (Szanhedrin) az „alkalmazottja”, hiszen nekik tesz jelentést a pogányok között végzett munkájáról. (Itt és most tekintsünk el attól, hogy a vének mellett az apostolok és Péter, Jakab is szerepelnek.)
Az ApCsel 21:18-ban szintén a jeruzsálemi véneknek számol be a pogányok között végzett munkájáról.
A 28. versben szemére vetik, hogy görögöket vitt a templomba. Miért vitte oda őket, ha nem azért, hogy prozelitává tegye őket, mert az biztos, hogy ott Jézus tanítását nem hallhatták. (Az evangéliumból tudjuk, hogy a Jézus híveket azonnal kizárták a gyülekezetből, tehát Jézus igéjét nem hirdethették a templomban, még Pál sem!)
Vének nem szerepelnek Jézus környezetében, (az evangéliumokban) legföljebb üldözői között…
„Az evangéliumok a Péter és Jakab vezette gyülekezet hagyományainak a terméke, jól látható benne az a ferdülésük, hogy Jézust mindenképpen a próféták által megígért Messiásnak állítsák be.”
Ebben nincs semmi különös, hiszen Máté is egy próféciával magyarázza Jézus küldetését: csak az nem mindegy, kiknek a Messiása Jézus! Az evangélium nem zsidó Messiásról, hanem „pogány” Messiásról szól:
Mt 4:14-17, „Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.”
Mert ugyebár a zsidóké nem lehetett, hisz’ „Galileából nem támad próféta”, - mondták ők - viszont a nem-zsidó szamáriai asszony éppen egy ilyen Messiást várt, mint Jézus:
Jn 4:25. „Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.”
Ha hinni lehet az írásoknak, akkor a pogányok fel is kenték Jézust királlyá. Nem zsidó királlyá, nem is zsidó szokás szerint, hiszen Magdaléna volt az, aki felkente ősi szokás szerint.
„Ezért van például az, hogy miközben a Hegyi Beszéd a mózesi parancsolatok elavultságát hangoztatja, mégis beszúrnak olyan el nem hangzott kijelentéseket, hogy…” (Máté 5, 17-18.)
Ez is lehetséges, de az sem zárható ki, hogy Jézus a valódi isteni törvényekre értette, azok betartására célzott, hiszen Mózes törvényeit emberi csinálmánynak titulálta, és olvashatjuk, hogy Ő a „kezdettől fogva való” – tehát az eredeti – törvényeket hirdette:
I. Ján.2:7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.
II.Ján1: 5. „És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!”
6. „És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.”
Erre az ősi törvényre utal később:
Mt 19:8 [Jézus] Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
Azért valószínűsítem ezt a verziót, mert elég nagy marhaság éppen ide, a Hegyi beszédbe illeszteni egy ilyen kijelentést, amikor oldalakon kesresztül mást sem tesz Jézus, mint sorba írja át az ellenkezőjére, vagy másítja meg Mózes törvényeit.
„Pál pedig a körülmetéletlenség evangéliumával hirdette a Mózestől való elszakadást.”
Ehhez képest úton-útfélen a törvényt dícsérte, s mindig hivatkozott is rá:
Rm7:22 „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;”
Gal4:5 „Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.”
1Kor9:9 „Mert a Mózes törvényében meg van írva:”
1Kor14:21,34 „A törvényben meg van írva:”, „a mint a törvény is mondja.”
Zsid10:28 „A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
Csel 24:14 Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. – Ezt az állítólagos megtérése után mondta…
A körülmetéletlenséget Jézus hirdette, meg a Mózestől (egyben a zsidóktól) való elszakadást is, amire lenézett pogány galileaiakként mindannyiuknak alapos oka is volt. Pálnak viszont semmi oka nem volt, ellenkezőleg, neki és a zsidóknak éppen a Mózes-hit, a kiválasztottság elterjesztése volt a legfőbb célja.
„Azt állítom tehát, hogy az evangéliumokban Jézust törvénytisztelőnek és megjövendöltnek való beállítása ennek a Péter és Jakab vezette gyülekezet szóbeli hagyományának átörökítéséből származnak.”
Megmondom őszintén, én ezt a nézetet egyáltalán nem osztom, mert ellentmond minden logikának, és még a Bibliában leírtakból is csak nyögvenyelősen olvasható ki. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a zsidók így akarták Péteréket lejáratni azért, hogy a Jézus nevében, Jézus nevét (Isten Fia) bitorló Pál – és ezzel együtt a jól kiolvasható szándék – szabad utat kapjon.
Nem Péter, hanem Pál csinált Jézusból - a mózesi törvények szerinti - áldozati bárányt
Rm 3:25 „Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,”
De nem ám a világ bűneiről van szó:
Zsid 9:15 „És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.”
Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Pál meghazudtolva héber mivoltát szembe fordul saját vallott hitével, miközben Péter az ő, körülmetéletlen, törvényt nem-tartó pogány gyökereivel, Jézus tanításával és parancsaival ellentétesen fog cselekedni. Ez egyenesen abszurdum.
Az apostolok Jézus halála után szerteszéledtek, senki nem maradt Jeruzsálemben egyrészt mert joggal féltek a zsidóktól (már Jézus is), másrészt mert Jézus parancsát kívánták teljesíteni.
„apostolok oszlása (lat. divisio apostolorum): annak a pünkösd utáni napnak egykori liturgikus emlékezete, melyen az apostolok Jeruzsálemből elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek.” http://lexikon.katolikus.hu/A/apostolok%20oszl%C3%A1sa.html
Így elég nehéz elképzelni, hogy Jeruzsálemben bármiféle Jézus-követő keresztény központ létezhessen.
