Abból gondolom hogy nem a "jószokása" volt a zsidókkal való küzdés, mert Pál főterülete a pogány világ számára hirdetni a saját evangéliumát, a krisztológiát:

 

Ezt a főküldetést Cselekedetek szerint  felülről kapja Pál:

Csel 22,21És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé

 

Pál saját szavai szerint is ez a fődolga:

Rm 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,

Rm 1,5A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért

 

A zsidókkal való küzdés persze elkerülhetetlen volt, hiszen mindenütt botlott beléjük, és a rómabeliekhez szóló levélben is külön szól hozzájuk, mivel a rómabeli gyülekezet pogány híveit is zaklathatták törvényeskedéseikkel. Pál összes gyülekezete főként pogányokból állt, nem kivétel ez alól a rómabeli is (római katonák, római civilek és odakerült mindenféle nációk tagjaiból állt), de persze mindenütt voltak megtért zsidók is. Ezek kötelezően fogadták el a mózesi törvény felsőbbrendűségéről való lemondást, a körülmetélés és a szombat nap betartásának szükségtelenségét, mivel Pál azt tanította, hogy a megigazulást kizárólag Krisztusba vetett hit által és nem a törvény cselekedetei által nyerhetik meg Isten előtt:

 Róma 3,26. Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való. 
  27. Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. 
  28. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. 
  29. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.

 

Hogy a Cselekedetek könyve több említést is tesz zsinagógabeli szereplésről, ez pontosan azért fordulhat elő, mert a Cselekedetek könyvének szerkesztői inkább Pál konfliktusos eseteit gyűjtötték össze és az éppen a zsidókkal volt több.

 

Pál saját leveleiben foglalt világos állásfoglalásával szemben sem lehet hangsúlyosabb a Cselekedetek könyvének hírből szerzett információit feldolgozó szerkesztők leírásai, ha azok valamilyen összefüggésében a levelekben állítottal szemben foglalhatnál állást.

 

Pál aki tehát zsidóból való zsidó volt, és Gamálielnél tanulta a törvényt, ráadásul üldözte Jézus híveit (nem keresztényeket!), igen feladta mindezeket a pogány missziója kedvéért. Éppen ez Pál nagy "érdeme", hogy szemben a törvénytisztelésre buzdítás miatt elbukott jeruzsálemi közösséggel, Pál (és követői) felszabadulnak a törvény kötelezvényei alól. Valójában Pálnak és tanítói munkásságának köszönhető, hogy nem metélik ma is körül a pogányokból megtért keresztényeket, és nem tartják a szombatot az Úr napjának.

 

Rátérve a Péter és Jakab vezette gyülekezetre, éppen az volt velük a baj, hogy azzal szembefordultak Jézus tanításával, és a Mózes törvényeinek betartását a körülmetéléssel egyetemben elfogadták. A körülmetéletlenséget csak a pogányoknak engedték meg, maguknak nem. Az evangéliumok a Péter és Jakab vezette gyülekezet hagyományainak a terméke, jól látható benne az a ferdülésük, hogy Jézust mindenképpen a próféták által megígért Messiásnak állítsák be. Ezt pedig csak úgy állíthatták a zsidók között, ha a Mózes ellenes tanításokat szépen kikozmetikázzák. Ezért van például az, hogy miközben a Hegyi Beszéd a mózesi parancsolatok elavultságát hangoztatja, mégis beszúrnak olyan el nem hangzott kijelentéseket, hogy

 Máté 5, 17. Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
vagy

 Máté 5, 18. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik

 

Pedig Jézus eredetileg a saját tanításainak el nem múlását hirdette a törvénnyel elmúlásával szemben:

Mt 24,35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

 

A Péter és Jakab vezette gyülekezet tehát ezzel szembe fordulva vetették magukat újra a törvények betartására:

 Cselekedetek 21,18. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. 
  19. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között (nem a zsidók között!) az ő szolgálata által cselekedett. 
  20. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett: 
  21. Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.

Teljesen nyilvánvaló a két irányvonal a Péter és Jakab vezette jeruzsálemi csoport és a Pál vezette pogány keresztények között: a jeruzsálemiek Mózes és a törvény mellett voltak (Jézus tanításával is szemben!) hirdették a körülmetélés evangéliumát, Pál pedig a körülmetéletlenség evangéliumával hirdette a Mózestől való elszakadást. A jeruzsálemi közösség persze nem hitt Pál "sületlenségeiben", de eredményeinek láttán elfogadták munkásságát azzal a feltétellel, hogy azt csak a pogányok között terjeszti, őket pedig adományokkal látja el.

Erről Pál maga így ír:

 Gal 2, 9. És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk: 
  10. Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.

 

Nem csak innen vehető a Péter és Jakab vezette gyülekezet eltérése a jézusi tanítástól Mózes irányába, hanem magukból az evangéliumokból is. Az állandó erősítgetése annak, hogy Jézus valamilyen prófétai jövendölést teljesít nem más, mint azzal szándékkal való megfertőzése az eredeti jézusi beszédeknek és cselekedeteknek, hogy Jézus mint a megígért messiás állíthassák be a zsidók között. Ezek a hivatkozások ugyanis senki másra nem hatottak jobban, mint a prófétákat elfogadó zsidókra. Holott jól látható egy kisebb utánanézéssel is, hogy egyetlen prófétai jövendölés sem szólt Jézusról, hanem valami egész másról, de akkor ezt melyik hallgató tudta ellenőrizni saját ószövetségi írás nélkül?

 

Azt állítom tehát, hogy az evangéliumokban Jézust  törvénytisztelőnek és megjövendöltnek való beállítása ennek a Péter és Jakab vezette gyülekezet szóbeli hagyományának átörökítéséből származnak.