Mondok neked egy példát.

Tegyük fel, hogy egy munkahelyen dolgozunk és én vagyok a főnököd. Azt mondom neked, hogy akkor vagyok hajlandó továbbra is veled dolgozni, ha átoperáltatod magad nővé és beszőkítteted a hajad. Mit fogsz erre mondani? Nyilvánvalóan csípőből elutasítod, mert teljesíthetetlen és egyben értelmetlen a munka szempontjából a kérésem.

Tegyük fel, hogy azt mondom, változtass a hozzáállásodon és én ebben minden segítséget megadok neked. Nyilvánvalóan ezt átgondolod és ekként cselekszel.

Na ez az egész Trianon dolog is így működik. Azzal, hogy majdnem 100 évvel trianon után is minden évfordulón a leggyakrabban elhangzó szavak a revízió és visszacsatolás, a környező országok nem tudnak mit kezdeni, hanem teljesen érthetően csípőből elutasítják és visszatámadnak. Teljesen jogosan. Ezzel a barom viselkedéssel 27 évet elvesztegetett ez az ország és mellette még rossz vagy épphogy tűrhető viszonyt alakított ki a környező országokkal.

A magyarországi politikának egyetlen feladata van: támogatni a határon túli magyarok helyi identitásának fennmaradását. Ezt az oktatással és egyéb dolgok támogatásával lehet. Annak idején Mádl nyilatkozta Erdélyben, hogy muszáj, hogy a helyi magyarok tanuljanak és legyen magyar orvos, rendőr, köztisztviselő, stb. Az a nép ugyanis, amelynek nincs értelmisége, az széthullik (lásd cigányok). A kormánynak azt kell támogatni, hogy minél több magyar tanuljon orvosnak, vezetőnek, értelmiséginek Pozsonyban, Bukarestben, hogy legyen magyar értelmiségi ott helyben.