Sziasztok!

 

 

Egyik öcsémmel mi is ugyanekkor, február 1-5-éig voltunk itt; "nem kizárt", hogy ugyanazzal a géppel mentünk-jöttünk...

Csak annyit szólnék hozzá, amennyi eltér az előző beszámolótól, ill. ami esetleg másoknak plusz információ lehet.

Autóbérlés: mi a Blue Car Rentaltól kölcsönöztünk egy négykerékmeghajtású Nissan Qashqait, semmi gond nem volt sem átvételkor, sem leadáskor, minden úgy volt, ahogy a honlapon, pár perces ügyintézés oda is, vissza is.

Szállás: autóban (részben tervezett helyen, részben spontán) - ingyen; tiltott helyen nem parkoltunk. Kétszer a Þingvellir N.P.-ban ugyanazon a helyen (a valóságban itt már van egy asztal két paddal). Mindketten jó alvók vagyunk, és igen, kényelmetlen volt, de ezt tudtuk előre is, mégsem ébredtünk egyik nap sem nyúzottan. Mosakodás tiszta patakban, vízvétel főzéshez tóból, patakból, vízcsapból, és egyszer szégyenszemre boltból.  A "mosdózást" is valahogy mindig sikerült porcelánba intézni! Főzéshez gázpalack a keflavíki reptér melletti Base Hotel konyhájából (kék épületrész, első emelet, a lépcsőház közvetlen közelében. Ezt a lehetőséget még itthon mondta valaki, erre építettük a főzést és a fűtést, csak a főzőfejet vittük magunkkal - és olajozottan működött. Hazafelé beugrottunk, és visszavittük, mert még így is rengeteg gáz maradt benne. Ezek mind mások által szándékosan itt hagyott cuccok, amit úgysem vihetnek fel a gépre, meg még maradék kaják is voltak... Kérdezés nélkül be lehet menni, és elhozni egyet.) 

 

 

Blue Lagoonban nem voltunk; annyi képet, videót, árat... és véleményt olvastam róla előtte, hogy eszünkbe sem jutott, amúgy is igyekeztünk lehetőség szerint elszakadni a fősodortól, de legalábbis a tömegtől. (Sikerült úgy fényképeznem és videóznom, hogy asszem összesen max. 5 (öt) turista szerepel a képen, ők is kicsiben, a hátsó traktusban. Igaz, nem szeretek vaktában fotózgatni.) A repülőroncsot sem vettük célba, hanem Jökulsárlónt, és az óceánpartot, ahol egy éjszakát töltöttünk el, akárcsak Vík mellett (Reynisfjara). Jökulsárlón volt az érzelmi csúcspont. Minimum az történt, hogy elpárásodott a szemem.

 

Persze Gullfosnál is, a gejzíreknél is nagyokat pislogtunk, és útközben is meg-megálltunk vízeséseknél, meg el is tekeregtünk kisebb utakon, (szinte) senki által nem járt helyeken, patakoknál, ismertebb és ismeretlenebb kisebb templomoknál, mert azért mégiscsak a spontaneitás a legjobb! Így kerestünk fel már tök sötétben pl. egy melegvizű forrást is a hegyekben, fürödtünk is volna (este 10), de a fejlámpák szerint tök szutyok sár volt a környéken minden, úgyhogy ezt az egyórás kis kirándulás ellenére kihagytuk...

 

Vasárnap öcsém nem túl erőszakos unszolására beadtam a derekam, és bementünk Reykjavíkba, ahol egy tejeskávé után lötyögtünk az utcákon - amit egyre kevésbé bírok... (Van ui. az a bizonyos "utca közepén dologtalanul ellazult, bamba turist-fej", na az nem szeretnék lenni, de ez már az én bajom). A főváros megnéznivalóival kapcsolatban: kicsit emelem a tétet: két óránál  talán eggyel többet - ha már ott van valaki - azért el lehet ott ténferegni, ücsörögni, belesimulni, de ha csak háromszáz méterrel hagyja el valaki a Hallgrimskirkját kelet és dél felé, akkor az illető hirtelen egy közepesnél alacsonyabb izgalmi szintű épített környezettel bíró magyar kisvárosban találja magát.

 

Tudtuk előre, hogy "sietős" lesz a kint lét (az is volt), de ezen szerintem előre túltettük magunkat. Nagyon durván azért nem feszítettük, mert mindketten másztunk volna még fel ide-oda, vagy éppen hevertünk volna le a fűbe-latyakba, eltűnődve a magos egeken messze futkosó fölhők mohos és fekete anyaföldre vetett árnyainak vonulásán.

Most ezeket éjjel megálmodjuk.

A nem szálláson alvás azért (mindenütt) sokat hozzátesz ehhez az élményhez!

(Meg az is, hogy előtte elolvastam két kötet izlandi, vagyis inkább viking sagát, és néha ezen is zakatolt az agyam. Ez így volt jó.)

 

 

A'