Pálnak nem volt "jószokása" a zsinagógákban küzdeni a zsidókkal, nem beszélve arról, hogy a zsinagógákban igen kérdéses volt a fellépése hiszen tanítása a törvény ellen és a körülmetélés szükségtelenségéről alapból ellenkezést vagy üldöztetést váltott volna ki. Az Apostolok Cselekedeteinek szerkesztői talán Pál tekintélyének emelése kedvéért használták a gyülekezetekben való részvétel helyett a zsinagóga szót, hogy valamennyire harmonizálják Pál pogány misszióját a zsidó esznékkel. Az Apostolok Cselekedeteiben megemlékeznek arról, hogy a Péter és Jakab vezette gyülekezet is kifogást talált Pál tanításaiban, hát még mekkora ellenállásra számíthatott volna a mereven Mózest és prófétákat hirdető zsidók között.

Amikor valóban zsidók közé ment, meg is lett a böjtje, meg akarták kövezni, börtönbe akarták vetni, menekülnie kellett.

Úgyhogy a tényleges fellépését gyülekezetekben tehette meg, térítéseit városi piacokon, köztereken vagy ahol meghallgatták házaknál intézhette.

 

A rómabelieknek írott levél pedig nem zsidóknak hanem rómabelieknek írta, köztük megtámadva a törvényt sem tisztelő zsidókat és megdícsérve a hit által megigazult pogányokat.

Róma 1,14. Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. 
  15. Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni. 
  16. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. 

Róma 2, 10. Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: 
  11. Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.

Róma 3, 29. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. 
  30. Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által. 

Valójában levelében el akarja tüntetni a zsidó tekintélyt, egy szintre emeli a zsidóval, a görögöt, a barbárt, a pogányokat, azért a következtetésért, hogy az Isten mindenkié, személyválogatás nélkül.

Róma 15,9. A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek. 
  10. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt. 

  11. És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.

 

Pál nem adja magát elő sem Jézusként, sem Istenként. A Galata 1,24 nem arról szól hogy ő az Isten, hogy tudod így félreérteni? A "dicsőíték bennem az Istent" kifejezés az előző sorban megjegyzett megtéréséről szól, Isten győzelméről, amit Pál életében megtett. Igen üldözött egy hitet, amit most ő hirdet, és így megalapozza nem a judeo-kereszténységet, hanem a valódi kereszténységet, amely később alapja lesz minden egyháznak és gyülekezetnek.

 

A Cselekedet 21,20 persze hogy nem arról szól hogy a pogányokat téríti, hanem arról a pillanatról, amikor megpróbálja elfogadtatni a Jeruzsálemi messiáshívő zsidókkal a saját evangéliumát. De nem sikerül neki, és megszilárdul az az elválasztó fal a Péter és Jakab vezette gyülekezet meg Pál pogány gyülekezetei között amely tanításban is külön választja a térítési irányvonalakat. Péterék a körülmetélés evangéliomát hirdetik  a zsidóknak, Pál hirdetheti a körülmetéletlenség evangéliumát a pogányoknak továbbra is, vagyis nem sikerült a zsidó közösséggel elfogadtatni, hogy Jézus Krisztus vérével váltotta meg a világot a bűntől. És jóllehet ez az eset éppen a zsidók közötti szerepléséről szól, ezzel szemben egész élete szól a pogányok közötti szerepléséről.

 

Hogy Jézus mit csinált? Tanította az Isten Országát, és azt az utat próbálta megvilágítani, amelyen járva az egyén kialakíthatja az Istennel való élő közösségét. Ez az út nem Mózes törvényeinek betartása volt, hanem a szeretet, igazság, őszinteség, békesség és megbocsátás gyakorlása az egyén viselkedésében. Ez nem az volt, amit a Péter és Jakab közösség kitalált Jézusról és a próféták által megígért Messiásnak próbálták beállítani. Sajnos az evangéliumok az ő munkásságukat hagyományozták ránk, amelyből nehezen vehető ki az eredeti tanítás már. A jeruzsálemi közösséget az evangéliumi hagyományok alapján nem nevezném kereszténynek, mivel ők nem hittek a Megváltó engesztelő áldozatának téziseiben, és a vér bűnt lemosó hatalmában, ők Messiáshívő zsidók voltak, akik a próféták beteljesülését igyekeztek vetíteni minden jézusi mozdulatba. Az evangéliumi hagyomány és Pál kereszténysége csak jóval Pál halála után kezdett meg összeborulni, és kezdték meg Pál keresztényei harmonizálni teológiájukkal az evangéliumokat. Szent Kelemen korinthusi levele éppen a századfordulón még alig ismeri az evangéliumi Jézust és tanításait, érvelései szinte kizárólag az Ószövetség és Pál idézgetéséből áll össze. Jézus nem volt sem Messiás sem Megváltó, messiásként a Péter és Jakab vezette közösség próbálta eladni, Megváltóként meg Pál keresztényei. Mára már mindkettőt egybemossák a "biblikusok".