Vegyes lárvanépesség telel át; februárban 1-3 cm-es ritkán nagyobb hernyók is találhatók a kordonkar alsó részén mozdulatlanul, vagy már a vesszőn a rügyek rágásával foglalkozva

Kártételének sajátossága, hogy áttelelő lárvái korán aktivizálódnak, s ekkor lombozat híján a rügyeket szabálytalanul, nagy felületen odvasítják, vagy az egy-két centiméteres hajtásokat lerágják. Sokszor már februárban károsítják a rügyeket, melyek így nem fakadnak ki, az alvórügyek pedig ha ki is hajtanak, termést nem hoznak. Nagy egyedsűrűség esetén a kár tetemes lehet.

A lárvát a dél körüli, kora délutáni órákban érdemes keresni a rügyek mellett. Észrevenni azonban nem egyszerű feladat, mert az araszolólepke hernyókra jellemző módon testét a szőlővesszőtől mozdulatlanul eltartva rendkívül hasonlít egy elszáradt kacsra, így tekintetünk könnyen elsiklik a környezetébe színével (sötétszürke, szürkésbarna) is belesimuló jószág fölött. Felismerésében segíthet, hogy a zavarásra magát gyakran a földre vető araszolóhernyó mozgása során hátát magasra púpozza, miközben teste hátsó részét közvetlenül a feje mögé helyezi. Károsítása a lombtömeg növekedésével párhuzamosan egyre inkább jelentéktelenné válik, s ekkor már veszélyt sem jelent a faj. Kártételének mértéke térben és időben változik, általában az egyes kártételi időszakokat több éves, akár évtizedes időszak követi.