Már megint sok a hülyítés!!

 

 Akinek már sok agyonlomizott, padlás/pincesöprő, stb. tapasztalata van, az élesebb képet kap a régi időkről.

 

1.- A bakelit anyagok használata buheratúra kőrökben hétköznapi volt, azaz, aki építeni tudott egy akármilyen ócska kis vagont, annak a rendelkezésére állt mindenféle esztergálható bakelit, jellegzetesen rúd formájában. Ebből ingyen lehetett kerék, mert volt belőle a munkahelyen, az eszterga mellett.

2.- A bakelit gyári felhasználása ennél jóval nehezebb, mert általában a porkohászati eljáráshoz hasonló technikával préselték, mivel hőre "KEMÉNYEDIK" így önthetetlen és az esztergálása őrültség nagy tételben.

3.- A réz anyagok a legelterjedtebbek voltak a sufni tunning kőrökben. Hogy miért, ne kérdezd, de szinte nincs olyan barkács mozdony, ami ne használna töményen rezet, függetlenül a kor "hiánygazdasági" jellegzetességeitől. Ráadásul több gyári mozdonyom van, ami hivatalosan is több réz alkatrészből áll, ami lehet meglepő de mindezekből ítélve a réz nem volt ritka, sem drága. Mindenesetre a vasútmodellezésnél teljesen hétköznapi volt.

4.- A PV-4 festés eredeti a képen. A vagonban semmi érdekes, eredeti "prototípusos" egekik hypeolt elmebaj nincs. Valószínüleg egy nagypapa rakta rá a cuccost mert az olcsóbb volt fusiből.

 

 Más:

 

5.- A PV legelső szériás sínjei voltak CSAK bakelit talpfások. Itt-ott látjuk közreadva a képeken. Ritka kis jellegtelen barna tömbök, aszt kész.

6.- A közismert, főleg Pannónia sínek NEM bakelitsínek, ne hülyítsük már egymást mindig, mindennel csak mert az jobban hangzik és értéknövelő tényező!! Mindenki baromira okos, különösen, az, aki épp túl van a kezdő korszakán és azt hiszi, hjogy tud...  A Pannónia sín közönséges hőre lágyuló, fröccsöntött, szutyok műanyagból van (ált. isk. 7. oszt...).

 

 Más:

 

 Karikav Károlynak gratula a PV- személykocsiért. Láttam, nagyjából olyan zöld, mint a mozdony. Na, az ritka így szót érdemel.

 

 Más:

 

 A bemutatott Jeep-et, ráadásul több méretben csinálták. Anno, minden hiánygazdaságosság ellenére a játékmodellek többségét, akár fémből, akár fából 3 méretben és/vagy kivitelben gyártották aztán volt még a festési igényesség is, ami külön feláras volt. Mindez a háború előtti kapitalista tradíciókra vezethető vissza. Érdekes módon ez fennmaradt az 50-es években, ráadásul irdatlan sokféle játékot gyártottak az unásig kanonizált cégeken kívül.