„Csökkentették a gyermekkereskedelem ÁFA-ját”
Álhír (Én)

„Engedélyezték a holland pedofil párt működését”
Igazi hír (Guardian)

Kiterjedt és messzire vezető viták folynak a kamuhírek és a közösségi média szerepéről az utóbbi amerikai elnökválasztások kapcsán. Az egyik álláspont szerint Trump győzelmét az álhírek és/vagy az orosz hekkerek tették lehetővé. A másik szerint ezek szerepe mellékes, Trump megválasztását az általános elégedetlenség és Clintonné nyilvánvaló személyes és taszító tulajdonságai okozták. Miután ez utóbbi álláspont önvizsgálatra késztethetné a haladás erőit – a tekintetben, hogy miért ezt a pénzéhes, hazug vénasszonyt jelölték –, de melyet szemmel láthatóan szeretnének elkerülni, úgy tűnik, inkább az előbbi, az álhírek döntő hatására vonatkozó állítást erőlteti a mainstream libsi média.

..... 

VEGYÜNK EGY GONDOLATKÍSÉRLETET.

Híre ment, hogy Németországban külön hatóságot kívánnak felállítani az álhírek kiszűrésére, nehogy Putyin aljas módon megakadályozza a Bundesmutti kancellárrá választását. Nyilvánvaló, hogy ennek az új szervezetnek tagjait a kormány fogja kinevezni. A magyar libsi sajtó feltételezése szerint ennek azt kell jelentenie, hogy Merkel maga, hiszen nálunk a minisztérium, az önkormányzat, vagy bármely hivatalosság csinál valamit, azt Orbánbasi csinálja személyesen, akkor nyilván ott is minden ilyen felmenő rendszerben történik. Tehát Merkel létrehoz egy hivatalt és az elkezdi kiszűrni az álhíreket. Miután ott demokrácia van, bizonyára az ellenzéki Frauke Petryt bíznák meg a hivatal vezetésével, ahogyan a honi libsijeink követelik idehaza.

FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK UGYEBÁR. HOGYNE.

Képzeljük most el ugyanezt fatornyos hazánkban. Mekkora üvöltés lenne abból, ha Orbán hatósága valamely hírről kijelentené, hogy az kamu. Na ugye. Tudom, tudom, a német sajtó az más, elfogulatlan, pártatlan, amint azt nap mint nap tapasztalhatjuk is.

A szomorú helyzet az, hogy a szólásszabadság vagy korlátlan, vagy nincs. A szólásszabadság pedig nem más, mint a gondolatszabadság manifesztációja. Abban a pillanatban, amint valaki, bármely nemesnek tűnő megfontolásból, korlátozást vezet be, akkor mások, más megfontolás alapján ugyan ezt megtehetik.

NINCS JÓ ÉS ROSSZ CENZÚRA. VAGY VAN, VAGY NINCS.

Tipikus példája ennek a Holokauszttal kapcsolatos törvénykezés sodródó következményei. A „holokauszttagadás” tiltására hozott törvény igen gyorsan az egész témakör tabusításához vezetett és ma már épeszű történelemkutató nem foglalkozik ezzel a témával, mert ha valami olyanra jut, ami nem egyezik a „hivatalos” állásponttal, akkor akár be is csukhatják. (Külön bejegyzést érne annak története, hogyan is alakult ki ez a „hivatalos” álláspont, de hát én is be vagyok tojva a következményektől.)  

A megoldás nyilvánvalóan a gondos, művelt, becsületes hírközlő és hírfogyasztó lenne. Aki nem hiszi el az örökmozgót, az univerzális rákgyógyszert és azt sem, hogy Putyin el tudja dönteni az amerikai, vagy akár a német választásokat.

AZ UTÓBBI IDŐK LEGNAGYOBB KAMUHÍRE UGYANIS PONTOSAN EZ VOLT.

A magyar választást meg aztán biztosan nem tudják álhírek eldönteni, mert nincs az a putyinista hekker, aki rosszabbakat tud itt mondani bárkire, mint politikai ellenfelei.

 

Aristo