Az hagyján hogy a dugóban ült a légierő vezetése, de pont 8-9 óra között volt a személyzetváltás, és jó arab szokás szerint az előző szolgálat fél kilenckor már elhagyta a helyét, az új váltás meg 9-kor nem volt a helyén. Az ott (nem) lévő orosz radarok személyzete hiába hívta az egyiptomi légvédelmet, egyszerűen nem vette fel senki a telefont. Amikot végre sikerült a reptereket elérni, ott jött az újabb hidegzuhany, hogy a hiába vannak ott a váltás pilótái, de saját maguknak kell a gépeket indítani és felkészíteni a felszállásra, mivel a földi személyzet még kávézott az eligazítás után és nem lehetett őket elérni.

Ezekről már nem tudott az izraeli hírszerzés, ez már inkább szerencse volt.