http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9064296
és
http://nol.hu/archivum/20110430-csuhasok_terdre_imahoz-1054891
részlet
"
Van viszont nyoma annak, hogy a Fidesz frakcióvezetője 1991. június 10-én hogyan élcelődött a vallásos érzülettel. De akkor a nagy szavakat még nem ő, hanem Bogdán Emil MDF-képviselő használta (napirend előtt). „A hazáért meg lehet halni, az emberiségért nem. Akik ezeket a nagy közösségeket hangsúlyozzák, azoknak általában az elbújás, a felelősség alól való kibújás a céljuk, mert azért nem lehet már áldozatot vállalni... Befejezésül csak annyit, amit egy idős hölgy mondott...: aki mindenkit szeret, nem szeret az senkit sem. Ezt akartam én elmondani. Köszönöm szépen.” (Taps az MDF padsoraiban. – Dr. Orbán Viktor: Remélem, a kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!)
A blaszfém beszólás fölháborította az akkori kereszténydemokratákat. Giczy György, a KDNP országgyűlési képviselője az Új Ember katolikus hetilap 1991. július 7-i számában mégis azt fájlalta, hogy „a gúnyos orbáni mondat óta eltelt egy hónapban szinte senki nem emelt szót a keresztény-konzervatív kormánypárti oldalról a kijelentés ellen”.
Ismerünk egy másik visszaemlékezést is. A mostanság szélsőjobboldali honlapokon az állambiztonsági múltat „kutató” Ilkei Csaba tette közzé Stílusgyakorlatok című opusában. „Független országgyűlési képviselőként 1991 és 1994 között három éven át viszonylag közel ültem a parlamentben Orbán Viktorhoz. Hallottam, mikor, hogyan váltogatta a tényszerű stílust a handabandázással. Amikor szemben a Kereszténydemokrata Néppárt valamelyik képviselője kezdett beszélni, Viktor refrénszerűen megszólalt: »Térdre, imához!«, s néha ki is ment. Néhány ifjú demokrata ilyenkor kötelezően vigyorgott... Legutóbb Fodor Gábor erősítette meg, hogy pártvezetőtársai egykoron vadul szidták a csuhásokat, ez volt sokaknak akkor a papok megjelölése.”"
