A dolgozat első, elméleti alapvetéseket tartalmazó részében Orbán elsősorban azon rágódik, hogy az állam uralta politikai mezőben egyáltalán lehet-e civil társadalomról beszélni?

"Nem beszélhetünk hagyományos értelemben (Nyugaton kialakult) civil társadalomról a szocialista politikai rendszerekben. Hiányzik a fogalom klasszikus értelemben vett használatához a társadalmi alrendszerek funkcionális elkülönülése és hiányzik az államban testet öltő polgári egyenlőség is."

Mivel a szocialista társadalomban fogalmi értelemben nem létezhet civil élet így Orbán fel is teszi a kérdést:

"Tekinthető-e az egyének "mindennapi életének" az összessége civil társadalomnak? Nyilvánvalóan nem. (...) A civil társadalom klasszikus értelmének fogalmi tartozéka a polgári létszféra strukturáltsága.."

Vagyis Orbán írását méltatlanul leegyszerűsítve: civil élet csak ott létezhetnek ahol az állam nem dumál bele az állampolgáraik mindennapjaiba, így lehetőséget nyújt számukra, hogy megszerveződjenek.

Innen nézve logikus, és a nehézkes politológiai nyelvezeten át is érezhető, hogy a fiatal Orbánnak milyen lesújtó lenne arról a véleménye arról, ha mondjuk egy pártállam saját "mozgalmakat" próbál létrehozni. Hallgassuk csak!:

"Legpontosabban (...) a mozgalmi szektor pártosításáról beszélhetünk. Kérdés, hogy nem lenne e következetesebb a monopolizálás helyett a mozgalmi szektor megszüntetéséről beszélni, hiszen egyfelől a kommunista párt és az általa engedélyezett és ellenőrzött mozgalomjellegű kezdeményezéseken kívül más mozgalmak nem jöhetnek létre, másfelől a párt intézményesedése olyan átfogóvá hogy már nem tekinthetők mozgalomnak."